A túrmezei nemesi közösség

a horvátországi nemesség összetétele és területi eloszlása a 18–19. században – a török hódoltság következtében – sajátosan alakult: egyáltalán nem éltek nemesek az ország területének nagyobb részét kitevő katonai határőrvidéken, és igen kicsiny volt a számuk a töröktől visszafoglalt kelet-szlavóniai megyékben. 1787-ben Pozsega, Verőce és Szerém területén mindössze 356 nemes férfit írtak össze, ez a teljes férfilakosság 0,25%-a volt. (Az 1840-es években Fényes Elek 2478 főre tette Szlavónia teljes nemesi népességét.) A horvát nemesség túlnyomó része abban a három megyében zsúfolódott össze, amelyet a középkorban neveztek Szlavóniának, s amely csak a török korban, illetve utána kezdte felvenni a Horvátország nevet: Kőrös, Varasd és mindenekelőtt Zágráb megyében. A józsefi népszámlálás 1787-ben 529 nemes férfit talált Varasd megyében, 5525-öt Zágráb megyében és 2483-at Kőrösben. Ez utóbbi két megyében a nemesek aránya meghaladta az összlakosság 7%-át. (Fényes Elek az 1840-es években 32 ezerre becsülte e három megye nemesi népességének összlétszámát.) E nemesek túlnyomó része azonban egytelkes parasztnemes volt, aki saját maga művelte birtokát, jobbágyai nem voltak. 1848-ban Horvátországban mindössze 540 nemes tarthatott igényt kárpótlásra az elvesztett úrbéri szolgáltatásokért, s fele tíznél kevesebb jobbágytelek után!

A horvát