A tudományos és a műszaki elit a két világháború közötti Magyarországon

A tu­do­má­nyos elit tag­jai rész­ben hí­res pro­fesszo­rok, aka­dé­mi­ku­sok vol­tak, rész­ben azok, akik­nek rend­kí­vül mo­dern tu­do­má­nyos ku­ta­tá­sát a kortársak nem kí­ván­ták elis­mer­ni. A fel­ta­lá­lók­kal, mű­sza­ki al­ko­tók­kal legalább ek­ko­ra a gond, nem biz­tos, hogy a leg­jobb öt­le­tek ki­gon­do­lói ke­rül­tek be a mű­sza­ki elit so­rai­ba, de ez min­dig is így volt, s nap­jaink­ban is így van. E kor­szak ok­ta­tás­ügyét össze­gez­ve így fo­gal­maz Szö­gi Lász­ló: „Kle­bels­berg po­li­ti­ká­já­nak az volt az alap­el­ve, hogy a mű­ve­lő­dés, is­ko­la­ügy, a fel­ső­ok­ta­tás stra­té­giai kér­dés, és a meg­gyen­gült or­szág­nak min­den ere­jét ar­ra kell for­dí­ta­nia, hogy meg­mu­tas­sa a vi­lág­nak a ma­gyar­ság eu­ró­pai mű­velt­sé­gét, és igye­kez­zen ma­ga­sabb kul­tu­rá­lis szín­vo­na­lat fel­mu­tat­ni, mint a szom­szé­dos ál­la­mok.” Ezt se­gí­tet­te a Kle­bels­berg-­fé­le ösz­tön­díj-po­li­ti­ka, a ma­gyaror­szá­gi egye­te­mek bő­ví­té­se és az ún. Gyűj­te­mény­egye­tem lét­re­ho­zá­sa.