A trófea

A tró­fea szó hal­la­tán az em­ber sze­me előtt el­ső­ként ódon kas­té­lyok, mú­zeu­mok, va­dász­szo­bák fa­lá­ról vissza­kö­szö­nő agan­csok, szar­vak és agya­rak, va­la­mint ha­zai és eg­zo­ti­kus ál­la­tok pre­pa­rá­tu­mai je­len­nek meg, ame­lyek egyé­ni megíté­lé­se a cso­dá­lat­tól a tel­jes eluta­sí­tá­sig ter­jed. A hét­köz­na­pi szó­hasz­ná­lat­ban bön­gész­ve gyak­ran buk­kan­ha­tunk a tró­fea ki­fe­je­zés más ér­te­lem­ben va­ló hasz­ná­la­tá­ra is. Fő­ként a sport­vi­lág te­rü­le­tén, rend­kí­vü­li tel­je­sít­mé­nyek elis­me­ré­se­ként ke­rül szó­ba, amely díj, érem, szo­bor, ser­leg, va­la­mint he­lye­zés for­má­já­ban a baj­nok bir­to­ká­ba ke­rül. A tró­fea győ­zel­met jel­ké­pez – akár ál­lat, akár em­ber fe­lett –, ami ál­tal visszaidéz­he­tő­vé vál­nak a ki­vé­te­les ese­mé­nyek és a vé­ghez­vitt „tet­tek”.