Magyarok, osztrákok, németek és mindenki, akit az első világháború vége gyászba borított, elsősorban a békeszerződések területi és általuk a saját etnikumukat érintő rendelkezéseit sérelmezték. Ez tökéletesen érthető ugyan, mégsem meríti ki a békerendezés egészének teljes képtelenségét és azokat az elemeit, amelyek miatt e rendszer – mondjuk ki nyíltan – megbukott. A versailles-i békerendszer a veszteseket gazdasági, kereskedelmi, pénzügyi, közlekedési, katonai tekintetben akarta nullára írni. Ez volt e békeszerződésekben a legképtelenebb, amit egyetlen nemzet (ország, állam) sem tolerálhatott.
Területi csonkításokra a történelem során számtalan alkalommal sor került, és ezek a régebbi időkben csak azért nem okoztak feltűnőbb problémákat, mint amekkorákat valójában előidéztek, mert a nemzeti tudat, amely ugyan valamilyen formában úgyszólván időtlen volt, mégsem érett még meg, vagy legalábbis nem vált döntésformáló tényezővé. Németországot a vesztfáliai béke isten tudja, hány darabra törte, Lengyelországot
Próbálja ki a Rubicon Online-t mindössze 200 Ft-ért, és olvassa a teljes cikket, hirdetések nélkül!
Előfizetőként korlátlan hozzáférést kap minden történelmi tartalmunkhoz:
- A legújabb Rubicon-lapszámok
- Több mint 370 korábbi lapszámunk tartalma
- Rubicon Online rovatok cikkei
- Hirdetésmentes olvasó felület
- Kedvenc cikkek elmentése, könyvjelzők
Az első hónap csak 200 Ft-ba kerül. Próbálja ki!
Már előfizetőnk? Ha már regisztrált a Rubicon Online-on, kattintson ide: BELÉPÉS. Ha még nem rendelkezik felhasználói fiókkal, kattintson ide: REGISZTRÁCIÓ.
