Tóth Ilona szinte halála pillanatában szimbólummá vált. Pere, ezen belül bűnösségének vagy ártatlanságának kérdése több szinten is magában hordozta a jelképpé válás lehetőségét. Mind a berendezkedő kádári hatalom, mind az azzal szembefordulók számára – ugyan ellenkező előjellel, de – ugyanazt szimbolizálta: a brutális kegyetlenséget. Tóth Ilona és társai ügye a rendszerváltást követően közéleti és szakmai viták középpontjába került: volt-e igazságmagva a vádnak, vagy a beismerő vallomások ellenére egy ravaszul kimódolt koncepciós eljárás során ítélték halálra a vádlottakat? A per propagandaértéke kétségkívül elvitathatatlan volt, három hónappal a forradalom leverését követően páratlanul nagy nyilvánosság előtt, a filmhíradó és a nyugati újságírók szeme láttára zajlott a tárgyalás. Gyakorlatilag az első jelentős és az egyetlen nagy nyilvánosságot kapott megtorló perről van szó.
1957 februárjában a korabeli sajtó első oldalon tudósított arról, hogy megkezdődött annak a fiatal orvostanhallgatónak a pere, aki – a vád szerint – orvosi hivatásával visszaélve, „ponyvaregénybe illő brutálissal” meggyilkolt egy embert a Domonkos utcai szükségkórházban, amelynek élére őt a forradalom napjaiban nevezték ki.
A vádA vád szerint november 18-án este ellenállók egy
Próbálja ki a Rubicon Online-t mindössze 200 Ft-ért, és olvassa a teljes cikket, hirdetések nélkül!
Előfizetőként korlátlan hozzáférést kap minden történelmi tartalmunkhoz:
- A legújabb Rubicon-lapszámok
- Több mint 370 korábbi lapszámunk tartalma
- Rubicon Online rovatok cikkei
- Hirdetésmentes olvasó felület
- Kedvenc cikkek elmentése, könyvjelzők
Az első hónap csak 200 Ft-ba kerül. Próbálja ki!
Már előfizetőnk? Ha már regisztrált a Rubicon Online-on, kattintson ide: BELÉPÉS. Ha még nem rendelkezik felhasználói fiókkal, kattintson ide: REGISZTRÁCIÓ.
