rubicon

A Tóth Ilona-per

15 perc olvasás

Tóth Ilona szinte halála pillanatában szimbólummá vált. Pere, ezen belül bűnösségének vagy ártatlanságának kérdése több szinten is magában hordozta a jelképpé válás lehetőségét. Mind a berendezkedő kádári hatalom, mind az azzal szembefordulók számára – ugyan ellenkező előjellel, de – ugyanazt szimbolizálta: a brutális kegyetlenséget. Tóth Ilona és társai ügye a rendszerváltást követően közéleti és szakmai viták középpontjába került: volt-e igazságmagva a vádnak, vagy a beismerő vallomások ellenére egy ravaszul kimódolt koncepciós eljárás során ítélték halálra a vádlottakat? A per propagandaértéke kétségkívül elvitathatatlan volt, három hónappal a forradalom leverését követően páratlanul nagy nyilvánosság előtt, a filmhíradó és a nyugati újságírók szeme láttára zajlott a tárgyalás. Gyakorlatilag az első jelentős és az egyetlen nagy nyilvánosságot kapott megtorló perről van szó.

1957 februárjában a korabeli saj­tó első oldalon tudósított arról, hogy megkezdődött annak a fiatal orvostanhallgatónak a pere, aki – a vád szerint – orvosi hivatásával visszaélve, „ponyvaregénybe illő brutálissal” meggyilkolt egy embert a Domonkos utcai szükségkórházban, amelynek élére őt a forradalom napjaiban nevezték ki. 

A vád

A vád szerint november 18-án este ellenállók egy

Regisztráljon és olvassa a teljes cikket!

Ingyenes regisztrációval korlátlan hozzáférést kap Kalendárium rovatunkhoz, és prémium tartalmaink közül 3-at olvashat
a Rubicon Online-on.