A megye – mint önkormányzat – a magyar közigazgatás helyi szintjének évszázadokon keresztül meghatározó eleme volt. A közigazgatás történeti modellezésének legáltalánosabban elfogadott formája a központi és helyi igazgatási szintek elkülönítésében rejlik. Az autonóm helyi igazgatás történeti gyökere a 13. századig nyúlik vissza, amikor a kehidai oklevéllel a zalai szerviensek (nemesek) elnyerték a bíróválasztás szabadságát. E privilégium „húzta magával” az évszázadok során azokat a kiváltságokat, amelyekből kialakult az első autonóm igazgatási egységünk: a nemesi vármegye. Joggal merülhet fel a kérdés, hogy a magyar alkotmányosság védőbástyájaként több évszázadon keresztül tökéletesen funkcionáló megyerendszer miért nem működőképes egy polgári államban.
Mai fogalomhasználattal aligha lehet visszaadni a nemesi vármegye valódi definícióját, hiszen funkciója a hagyományos önkormányzatiságon jóval túlmutat. A megyei autonómia törvényhozásbeli, végrehajtásbeli és igazságszolgáltatással összefüggő politikai funkciót is magában hordozott. Ennek értelmében a nemesi vármegye nemcsak önkormányzatként működött, hanem követeket küldhetett az országgyűlésbe, és 1848-ig a jogszabályok végrehajtásának egyedüli alkotmányos szerve volt. Ezzel összefüggésben a vármegyét megillette a vis inertiae joga, amelynek értelmében megtagadhatta azoknak a dikaszteriális
Próbálja ki a Rubicon Online-t mindössze 200 Ft-ért, és olvassa a teljes cikket, hirdetések nélkül!
Előfizetőként korlátlan hozzáférést kap minden történelmi tartalmunkhoz:
- A legújabb Rubicon-lapszámok
- Több mint 370 korábbi lapszámunk tartalma
- Rubicon Online rovatok cikkei
- Hirdetésmentes olvasó felület
- Kedvenc cikkek elmentése, könyvjelzők
Az első hónap csak 200 Ft-ba kerül. Próbálja ki!
Már előfizetőnk? Ha már regisztrált a Rubicon Online-on, kattintson ide: BELÉPÉS. Ha még nem rendelkezik felhasználói fiókkal, kattintson ide: REGISZTRÁCIÓ.
