A tortúra

A tor­tú­ra egy­idős az osz­tá­lyok­ra, ré­te­gek­re sza­kadt tár­sa­da­lom­mal. Amió­ta em­ber­nek em­ber fe­let­ti ha­tal­ma kiala­kult, azóta do­ku­men­tál­ha­tó a kín­zás is. A tor­tú­ra ki­fe­je­zés a la­tin tor­qu­et (= kí­noz), il­le­tő­leg a tor­tor (= csa­va­ró, kín­zó, ba­kó) szó­ból szár­ma­zik, de már az óko­ri nyelv­ben is meg­ta­lál­ha­tóak a kí­noz egyéb ki­fe­je­zé­sei, a gyö­tör, sa­nyar­gat szó meg­fe­le­lői, a cru­ci­at, dis­cru­ci­at, ex­cru­ci­at, cru­ci­a­tu, af­fi­cit per cru­ci­a­tum, ne­cat om­ni supp­li­cio, ex­cru­ci­a­tum ne­cat ki­fe­je­zé­sek. A tor­qu­et ki­fe­je­zet­ten a kín­pad­hoz kö­tött ki­fe­je­zés, mi­ként a tor­men­tum (= kín) is. A tor­tú­ra alap­ve­tően pro­ces­szu­á­lis je­len­té­sű tör­té­ne­ti fo­ga­lom, mely a hó­hér ál­tal le­foly­ta­tott kín­zást fe­di (le­gyen az a bün­te­tő­el­já­rás so­rán a val­la­tás­ra irá­nyu­ló kín­zás vagy a bün­te­tés-vég­re­haj­tás so­rán spe­ciá­lis fáj­da­lom­oko­zó tech­ni­kák al­kal­ma­zá­sa). 

A tor­tú­ra a ha­ta­lom bir­to­ko­sai­nak az igaz­ság­szol­gál­ta­tás (vagy jog­szol­gál­ta­tás) ér­de­ké­ben igény­be vett esz­köz­tá­rát je­lö­li, mely ily­for­mán ősi je­len­ség. A kö­zép­ko­ri Eu­ró­pa so­kat me­rí­tett az an­tik előz­mé­nyek­ből, de az in­qu­i­si­to­ri­us el­já­rás so­rán ki­fej­lesz­tett pra­xis egé­szen kü­lön­le­ges he­lyet biz­to­sí­tott a kín­val­la­tás­nak és a kín­zás­nak a bün­te­tő igaz­ság­szol­gál­ta­tás­ban. Míg az ókor­ban a kín­val­la­tást ál­ta­lá­nos­ság­ban csak rab­szol­gák el­len le­he­tett al­kal­maz­ni, a kö­zép­kor ne­me­seit már nem véd­te olyan ma­gá­tól ér­te­tő­dőn a jog, mint a ró­mai pol­gárt. A tor­tú­ra ál­ta­lá­nos­sá vált, s az ab­szo­lu­tiz­mus ko­rá­ra min­den­kit fe­nye­ge­tő le­he­tő­ség­gé lé­pett elő, a job­bágy­tól az or­szá­gos mél­tó­sá­go­kig min­den­ki meg­ta­pasz­tal­hat­ta a hó­hé­rok sza­kis­me­re­tét, ha gya­nús hely­zet­be ke­rült, vagy ha be­vá­dol­ták. 

A