A történelem torz tükörképe

1948-ig a Magyar Kommunista Párt művészetpolitikáját a gazdasági és politikai hatalom birtoklásáért folytatott küzdelem viszonylag háttérbe szorította. A Párt ez idő tájt „a régi rendszer és képviselői” ellen az ún. fegyvernyugvás taktikáját alkalmazta. „Nem azért, mert lebecsültük volna ezt a területet – írta Horváth Márton –, hanem mert felismertük viszonylagos helyi gyengeségünket, és a megvívandó harcok helyes, időbeli sorrendjét.” A kultúrpolitikai „fordulatot” Rákosi Mátyás 1948. november 27-én, az MDP Központi Vezetőségének ülésén elmondott beszéde érzékeltette, amely harcot hirdetett a művészet területén a „burzsoá nyugati befolyással” szemben, és a „kapitalista ideológiai maradványok” érvényesülése ellen mozgósított.

A filmterület első számú irányítója 1949-ben Révai József lett. Szavainak, döntéseinek súlyát elsősorban nem miniszteri beosztása adta, hanem az a tény, hogy az ország legfelső politikai testületének tagjaként „pártvonalon” is ő felelt az elkészült filmekért. Többet foglalkozott a játékfilmgyártás kérdéseivel, mint bármely más művészeti ágéval. A filmet még az irodalomnál is fontosabb művészeti ágnak tekintette. Végletesen szubjektív volt: személyes érdeklődése vezette, a problémákat nem