rubicon

A török fürdők

2 perc olvasás

A fürdők használata alapvetően hozzátartozott az oszmánok életviteléhez, ezért a meghódított területeken, ott, ahol jelentős oszmán lakosság települt meg, fürdőket is építettek. A magyar hódoltságban csak az erődítményekben éltek oszmánok, így fürdők is csak ott épültek: közel ötvenről van tudomásunk. Ezek többsége gőzfürdő volt, ami inkább a mai szaunák világát idézi. Medence nem volt bennük, hanem a párás melegben az oldalfalak mellett elhelyezett kutaknál lehetett megmosdani. És ez is a fő szerepük: a tisztálkodásnak teret adni – nem rituális mosdásra szolgáltak. Nem voltak nagyon drágák, az átlagemberek is meg tudták fizetni a belépőjegyet, ám egyes további szolgáltatásokért (masszázs, szőrtelenítés) külön kellett fizetni. 

A fürdőépület létrehozása komoly beruházásnak számított, ezért az építtetők a tartomány elitjéből kerültek ki. Míg a gőzfürdők vízigényét patakokból, kutakból viszonylag egyszerűen meg tudták oldani, az épületek megépítése és működtetése már komoly mérnöki feladat volt. A vizet és az épületet is fel kellett fűteni, ehhez a fürdőépület oldalához épített, nagy tartályban tárolták a vizet, az alatta égő tűz melegét pedig padlófűtésként vezették a fürdőtermek alá. 

A fürdőépület három nagyobb egységből állt, egy előcsarnokból, legalább egy langyos és egy forró teremből. Némiképp meglepő módon az előcsarnok talán fontosabb helyisége volt az egész fürdőnek, mint maga a fürdőterem. Ezt nagy, reprezentatív teremként kell elképzelnünk, amelyet lehetőség szerint kupolával fedtek. Itt lehetett átöltözni, beszélgetni, kévézni, pipázni is. A társadalmi élet jelentős helyszíne volt ez, ahol a különböző társadalmi szintről érkezők is találkozhattak. Kiemelt szerepet játszott a nők életében, hiszen ide férfikíséret nélkül mehettek.

A belső termek már a tisztálkodást

Regisztráljon és olvassa a teljes cikket!

Ingyenes regisztrációval korlátlan hozzáférést kap Kalendárium rovatunkhoz, és prémium tartalmaink közül 3-at olvashat
a Rubicon Online-on.