Az 1470-es években elkészült isztambuli Topkapi Szeráj egyszerre adott otthont az uralkodói rezidenciának és a központi államszervezetnek, s a kettőt egy belül állandó mozgásban lévő, mégis egységes vezetőgarnitúra és személyzet irányította. A csúcselit legfőbb jellemzője az volt, hogy – a szultánt, az uralkodói családot, a rájuk gondot viselő nevelőket, „egyházi” embereket, orvosokat és a vallásjogi szférát leszámítva – általában rabszolgákból kinevelt államférfiak és szolgálattevők alkották.
Az oszmán-török uralkodók a hatalmas birodalmat saját, fokozatosan növekvő udvartartásuk (törökül kapu), a palotarend révén irányították. Ez a folyton duzzadó, bízvást oligarchiának is nevezhető elit nem tudott minden egyes fővárosi és tartományi hivatalt megszállni, de ahhoz bőven elegendő ereje volt, hogy a kulcspozíciókat szilárdan kézben tartsa és a birodalmat az uralkodó óhaja szerint kormányozza.
A palota igazgatási funkciójaA Topkapi Szeráj – nem az egyetlen, de a
Próbálja ki a Rubicon Online-t mindössze 200 Ft-ért, és olvassa a teljes cikket, hirdetések nélkül!
Előfizetőként korlátlan hozzáférést kap minden történelmi tartalmunkhoz:
- A legújabb Rubicon-lapszámok
- Több mint 370 korábbi lapszámunk tartalma
- Rubicon Online rovatok cikkei
- Hirdetésmentes olvasó felület
- Kedvenc cikkek elmentése, könyvjelzők
Az első hónap csak 200 Ft-ba kerül. Próbálja ki!
Már előfizetőnk? Ha már regisztrált a Rubicon Online-on, kattintson ide: BELÉPÉS. Ha még nem rendelkezik felhasználói fiókkal, kattintson ide: REGISZTRÁCIÓ.