rubicon

A titkos fogoly

Endrédy Vendel (1895–1981)
lock Ingyenesen olvasható
8 perc olvasás

1950. október 25-én utolsónak hagyta el a kényszerűen kiürített zirci apátság épületét, és Budapestre ment. Négy nap múlva, október 29-én (szürkületkor, a kihalt Soroksári úton) letartóztatták, és nyolc hónapnyi kegyetlen kínvallatás után, mint a Grősz-per hatodrendű vádlottját, 14 évi szabadságvesztésre, teljes vagyonelkobzásra és 10 évi közügyektől való eltiltásra ítélték – a vád: a demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedésben való tevékeny részvétel, hazaárulás, kémkedés, valutaüzérkedés. Ezenfelül vétke volt, hogy 21 fiatal rendtagot külföldre küldött, és hogy a szerzetesrendek feloszlatásakor rendtársait kitartásra és az egyház iránti hűségre biztatta…

Gyermekkor, tanulmányok

A Sopron megyei Fertőendréden született 1895. január 19-én, tízgyermekes, mélyen vallásos családban. Öt testvér érte meg a felnőttkort, köztük ő volt a második. Születési neve Hadarics Kálmán – az őt keresztelő fertőendrédi plébános a Hadarits családnevet szándékosan írta cs-vel, hogy meg tudják őt különböztetni az édesapa unokatestvérétől, Hadarits Kálmántól, aki akkor Fertőszentmiklóson volt káplán. Édesanyja, a nagyon jó számolóképességű Varga Erzsébet korán megtanította Kálmán fiát a számolás ismeretére, tette mindezt játékosan, akár főzés közben – ennek köszönhetően fia a matematikát mint játékot kedvelte meg, és később diákjai is így tanulhatták meg tőle.

Elemi iskola után 1906-ban négy évre a soproni bencés iskolába került, ahol már érlelődött benne a papi hivatás vágya. 1910-től a győri bencés gimnáziumban tanult tovább mint kisszeminarista. Érettségi után, 1914 őszén Budapestre került, a Központi Szemináriumba, és a Pázmány Egyetem Hittudományi Karára iratkozott be. Tehetséges volt az ószövetségi nyelvekben, de a matematika és a fizika iránti érdeklődése továbbra sem lankadt, a természettudományi karra is jelentkezett.

Papi és tanári hivatás

A papi hivatás mellett vonzotta a tanári pálya is, így hivatáskeresése a szerzetestanári élet felé irányította. Győri püspöke engedélyével Zircen 1917. augusztus 14-én ciszterci szerzetesnövendék lett – ekkor kapta a szerzetesi Vendel nevet. 1919. december 28-án szentelték pappá Zircen, első szentmiséjét szülőfalujában tartotta. Egyetemi tanárai mellett tanársegéd lett, jó szívvel ott is tartották volna, de ő gyermekeket akart tanítani. 1921. augusztus 31-én tette le szerzetesi fogadalmát, ekkor már gyakorló tanítást végzett a budai Szent Imre Gimnáziumban. A tanári diploma megszerzése után itt folytatta az oktatást mint matematika–fizika szakos tanár. Egy gyenge felelet utáni feddése, amivel a szülők iránti szeretetet is megtanította diákjainak: „Ugye, fiam, tudod, mit érdemelsz? De ma nem akarok szomorúságot okozni neked… senkinek sem… ma édesanyám neve napja van”.

Endrédy Vendel
Forrás: Magyar Kurír/Zirci Ciszterci Apátság

Közel két évtizedig tanított, s emellett a budai Szent Imre-plébánián lelkipásztorkodott. A Szent István-emlékév idején, 1938-ban gimnáziumi igazgatónak nevezték ki, de amikor Werner Adolf ciszterci apát váratlanul elhunyt, az apátválasztó gyűlés 1939. március 18-án őt szólította a rend élére. Szülőfaluja nevét felvéve ekkor változtatta vezetéknevét Endrédyre. Apátsága idején a rend annyira vonzó volt az ifjúság számára, hogy közülük sokan választották a ciszterci szerzetesi hivatást. Endrédy Vendel szociális és karitatív döntéseket is hozott: pénzt adományozott az árvízkárosultaknak, a Magyar Vöröskeresztnek, napi 20 liter tejet adományozott a rászorulóknak, illetve a község fejlődésének elősegítése érdekében az apátság földjeinek egy részét felparcellázásra és házhelyek létrehozására ajánlotta.

II. világháború és az egyházüldözés évei

A II. világháború idején sok zsidót bújtattak a zirci apátság pincéjében és a Bernardinum nevet viselő ciszterci tanulmányi házban is, megmentve ezzel az életüket. Endrédy Vendel anyagilag támogatta a Magyar Szent Kereszt Egyesületet – mely a kikeresztelkedett zsidók érdekeinek képviseletére jött létre 1939-ben –, a zirci bombakárosultakat és az ideiglenesen a városban állomásozó magyar katonákat. A háború végének közeledtével jól sejtette, hogy sok munka és áldozat vár majd szerzeteseire: „Nekünk a világtól függetlenül is elő kell készíteni magunkat is, a ránk bízottakat is, intézményeinket is az átmeneti időre és a békére. Valószínűnek látszik, hogy ez az átmenet a legyőzött országokban mindenkitől, elsősorban a papoktól sok lemondást, szenvedést és sok életet is fog követelni.” 

1945-ben új időszámítás lépett érvénybe Közép-Európában: a Sztálin vezette Szovjetunió már a háború évei alatt egyértelművé tette, hogy a térség országaiba nem felszabadítóként érkezik, a Vörös Hadsereg elfoglalja a régió országait. A Moszkva politikáját másoló magyarországi kommunista politikusok az egyházakat négy ötéves terv alatt akarták végleg felszámolni. A terv részeként államosították az egyházak földjeit, elvették iskoláikat, kórházaikat, az állami iskolákból pedig kiszorították a hittanórákat. 

Ezekben az embert próbáló években számítottak Endrédy Vendel véleményére. Volt, hogy Mindszenty bíboros helyett is tárgyalt Rákosi Mátyással – innen datálható, hogy a moszkvai vezetés Mindszenty után az ő letartóztatását kívánta legjobban. Endrédy Vendel 1948 októberében 11 napot Svájcban, rendi gyűlésen, majd november–decemberben három hetet Rómában töltött, hivatali ügyben. Mivel XII. Piusz pápa tisztában volt az apát veszélyes helyzetével, a Vatikánban felajánlották neki, hogy dönthet, vissza akar-e térni. Ő a hazatérést választotta, már csak az ezért kezeskedő Bánáss László veszprémi püspökre és Cavallier József konzuli osztályvezetőre való tekintettel is.

1948-ban az iskolák államosítása nagy fájdalom volt számára is, s nagy gondot jelentett a ciszterci rend 4600 diákot számláló öt gimnáziuma tanárainak pályaváltása. Többen plébániákhoz kapcsolódva tudták folytatni a pasztorációt, és ily módon maradhattak kapcsolatban a fiatalsággal. 1950. június 1-jén a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége (MDP KV) határozatban döntött a szerzetesrendek feloszlatásáról, működésük korlátozásáról, mondván, ők képezik a „klerikális reakció agitátor apparátusát”. A nyári hónapokban a megadott ütemterv szerint kitelepítették a szerzeteseket a rendházaikból – rendszerint éjszaka, hogy a lakosság ne tudjon szimpátiatüntetést szervezni az elhurcolás ellen. Augusztus 1-re virradó éjszaka 459 szerzetesnővért telepítettek át Zircre: Endrédy Vendel fogadta be őket az apátságba – köztük több mint 20 idős, súlyos beteget is –, és mindenkiről gondoskodott.

Letartóztatás, börtönévek

1950. október 25-én Endrédy Vendel atya utolsónak hagyta el a kényszerűen kiürített zirci apátság épületét, és Budapestre ment. Négy nap múlva, október 29-én (szürkületkor, a kihalt Soroksári úton) letartóztatták, és nyolc hónapnyi kegyetlen kínvallatás után mint a Grősz-per hatodrendű vádlottját 14 évi szabadságvesztésre, teljes vagyonelkobzásra és 10 évi közügyektől való eltiltásra ítélték . A vád: a demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedésben való tevékeny részvétel, hazaárulás, kémkedés, valutaüzérkedés. Ezenfelül vétke volt, hogy 21 fiatal rendtagot külföldre küldött (közülük nyolcat Ausztriában elfogtak és négytől hét évig terjedő börtönbüntetésre ítéltek), és hogy a szerzetesrendek feloszlatásakor rendtársait kitartásra és az egyház iránti hűségre biztatta. A kirakatper elsőrendű vádlottja Grősz József kalocsai érsek volt, akit 15 év börtönre ítéltek. Az ítélethozatalról így írt a Szabad Föld 1951. július 8-án, nem titkolva részrehajlását: „Mialatt az összeesküvő Grősz érsek és elvetemült fasiszta bandája a vádlottak padján ült, dolgozó népünk az ország minden részében izzó gyűlölettel és felháborodással követelte a hazaárulók példás megbüntetését.”

Az akkor már közel 56 éves Endrédy Vendel atya a kínzásokra így emlékezett vissza: „Első vallatáskor meztelenre vetkőztettek, s »tornáztattak« föl-le egy fiatal ávós tiszt lábai előtt, amelyeket minden lehajláskor meg kellett csókolnom, mindaddig, amíg össze nem estem”; „Arccal szorosan a falhoz állítottak, kifeszített lábujjakon. Sarkam alatt hegyével kifelé nagy szögek és éles tűk, hogy meg ne mozduljak. Közben izzóra hevített rezsólappal égették alsótestemet. Mikor a gyötrődéstől összeestem, néhány rúgással talpra állítottak. Egy másik mód volt a villanyárammal való kínoztatás.”

Imáiban azt kérte, hogy ne ártson senkinek: „Amikor az első komoly kihallgatásra vittek fel az Andrássy út 60. pincéjéből, előtte egy órán keresztül imádkoztam a Jóistenhez, hogy törölje ki emlékezetemből a barátaim nevét.” „Ezekben a szörnyű napokban legfőbb imádságom ez volt: bárcsak az Úristen magához szólítana, nehogy vallomásommal bárkinek ártsak.” Hat évet töltött magánzárkában, fűtetlen cellákban, elhagyatottan, de töretlen hittel: „Minden lelki és idegerőmmel azon dolgoztam, hogy lefoglaljam magam pozitív irányban.” Tette ezt például úgy, hogy a kenyérben talált faszéndarabkákkal képleteket írt a körmére, vagy emlékezete megőrzése végett minden napját a dátum meghatározásával kezdte, majd az érettségit tett diákok névsorát idézte és sorolta fel magának. Az egészsége nagyon megsínylette ezeket az éveket: elfagytak kéz- és lábujjai és a bal füle, vitaminhiányos állapot lépett fel, meglazultak, sőt, részben ki is törtek a fogai, gyomorbántalmak, egyensúlyzavar, szívgyöngeség és álmatlanság kínozta. Sok évvel későbbi feljegyzéseiben Endrédy Vendel atya mégis a megbocsátásról tett tanúbizonyságot: „nem tudok én haragudni senkire megbántóim, kínzóim közül, senki gonosz emberre. Szeretnék értük imádkozni úgy szívből, igazán, hogy megtérjenek, jó emberek legyenek.”

Endrédy Vendel titkos fogoly volt (a Conti utcában, a váci börtönben és a Gyűjtőfogházban egyaránt), nem tudhatott semmit a külvilágról és róla sem tudhattak semmit. Azonosítási száma 475–D–975 volt. Látogatót egyetlenegyszer fogadhatott: bátyja fia, Endrédy István mehetett be hozzá félórára, 1956. augusztus 3-án. Tőle értesült róla, hogy édesanyja 1951-ben meghalt. A beszélgetés a börtönőr jelenlétében zajlott.

1956 októberében, a forradalmi napokban mindenki szabadult. Őt is kereste Rácz Pelbárt ciszterci atya, azonban csak sejtették, hol lehet, biztos hírük nem volt felőle, még a börtön nyilvántartásában sem tüntették fel a nevét. Endrédy Vendel atya november 1-jén este léphetett ki a Gyűjtőfogház, a Kozma utcai börtön kapuján. Budapesten a piaristákhoz vitték, ahol Sík Sándor tartományfőnök szeretettel befogadta a rendházukba. A szabadság mindössze négy hónapig tartott (mely idő alatt tollba mondta megpróbáltatásait, börtönbéli tapasztalatait), mert 1957. március 1-jén egy házkutatás során megtalálták Endrédy Vendelt, és újra börtönbe vitték. Egészsége megrendült, május 15-től a rabkórházban volt, és mivel a halálától tartottak, augusztus 23-án ideiglenesen szabadlábra helyezték. A piarista rendház újra befogadta, de Sík Sándor a Belügyminisztériumtól kapott egy tiltó rendelkezést. Megírták egyúttal, hogy Endrédy Vendel számára az idős szerzetesek pannonhalmi otthonát jelölik ki lakóhelyül.

1957 – 1981. Pannonhalma

Endrédy Vendel zirci apát haláláig vezette a magyarországi cisztercieket – amennyire a politikai viszonyok és az egészségi állapota engedték. Élete végéig megfigyelték, számontartották levelezését és látogatóit, és kétszer (1964-ben) házkutatást is tartottak a szobájában. Levelezésben állt a római rendi központtal és az amerikai rendtársakkal – a dallasi ciszterciek anyagi támogatásával tudták finanszírozni a rend illegális összetartását. A rend élén álló apát 1961-ig volt aktív és bizakodó – ekkor a Fekete Hollók-ügy miatt elvesztette reményét, hogy visszaállhat a ciszterci rend legális működése. Már hat éve Pannonhalmán élt, amikor 1963-ban meghívást kapott a II. vatikáni zsinatra és az ausztriai ciszterci nagykáptalanra, azaz a rend vezető testületének találkozójára. 1963. július 6-án levélben adta be útlevélkérelmét az Állami Egyházügyi Hivatal (ÁEH) akkori vezetőjéhez. Leveléhez csatolta VI. Pál pápa személyes meghívólevelét és dr. Sighard Kleiner ciszterci generális apát meghívóját is. Az ÁEH elnökhelyettesétől, Miklós Imrétől kapta meg az elutasító választ: „Előterjesztett kérelmét – mely szerint érvényes útlevelet kér – nem tartjuk időszerűnek, így annak támogatása nem áll módunkban”.

Endrédy Vendel 75. születésnapja, az 1970-es év közeledtével felmerült, hogy a rend vezetését átadja egy arra alkalmas utódjának – ennek szorgalmazói arra a hamis információra támaszkodtak, hogy ha ő lemond, visszaállítják a ciszterci rendet Magyarországon. Azonban nem bízott a fennálló rendszerben, és nem látott garanciát rá, hogy visszavonulása esetén az állam teljesítené a rend kívánságát. Ha biztos lett volna a működési engedély elnyerésében, örömmel lemondott volna – ahogy ezt egyszer már 1950-ben is megtette, de akkor nem fogadták el a rendtagok. 1975-ben Endrédy kérelmezte ügyének felülvizsgálatát, rehabilitációját. Erre is az ÁEH elnökhelyettesétől kapott választ: „A kérelem teljesítése ellen szól az is, hogy 1957-ben maga Grősz érsek sem kért Endrédy számára rehabilitációt, csak kegyelmet, amit meg is kapott. Ezt javaslom Endrédy tudomására hozni azzal, hogy elégedjék meg ügyének ilyen módon történt végleges lezárásával. – Megjegyzem, hogy Endrédy Vendel kiszabadulása óta semmit sem változtatott reakciós magatartásán.”

Endrédy Vendel atya a gyémántmiséjét, azaz a pappá szentelésének 60. évfordulóját is Pannonhalmán tarthatta meg 1979. december 28-án, jelmondata az volt: „Maradj velem, Uram, mert esteledik.” Erre az évfordulóra és apátságának 40 éves jubileumára II. János Pál pápa személyes táviratot küldött neki, Isten áldását kérve rá. Két év és egy nap múlva, 1981. december 29-én halt meg, huzamos betegeskedés, sok szenvedés után. Zircen, az apátsági templomban, Szent Bernát oltára alá temették el. 1990. május 18-án a Fővárosi Bíróság semmisnek nyilvánította az 1951-ben ellene hozott bírósági ítéletet. A ciszterci rend 2012-ben indította el boldoggá avatásának előkészületeit.

103 cikk ezzel a kulcsszóval