A technika két forradalma

Az emberi technika fejlődéstörténetének rejtélyes jelenségei közé tartozik, hogy egyes népcsoportok kultúrája a kőkorszak színvonalán maradt, másoké középkori társadalmi és technikai körülmények között rekedt meg évszázadokig, miközben a technika fejlődése földrajzilag jól körülhatárolható gócokban felgyorsult. A fejlődés súlypontja újból és újból nyugati irányba helyeződött: Mezopotámiából a Mediterráneumba, onnan Nyugat-Európába, Angliába, majd Észak-Amerikába - most pedig a Csendes-óceán partvidékére, Japánba.

Van olyan tudós, aki hat különböző technikai forradalmat mutat ki az emberiség történetében, egyetértés azonban csak kettő tekintetében alakult ki. A konszenzus alapját azok a társadalmi változások képezik, melyek mindkét esetben gyökeresen és viszonylag gyorsan átalakították a termelési struktúrát. Az első az újabb kőkorszakban zajlott le, és neolitikus agrárforradalomként vált ismertté; a második a mai világkép kialakulását döntő módon befolyásoló 18-19. századi ipari forradalom.

Időszámításunk előtt 10 000 körül az ember már fontos műszaki ismeretek birtokában volt. Nemcsak finoman csiszolt, átfúrt, nyeles kőszerszámok egész sorát alkalmazta, hanem összetett eszközei is voltak - például a nyíl -, ismerte és használta a tüzet, talán már font és szőtt, sőt automatákat is készített, hiszen a csapdák a vadászat igen korai találmányai. Mégsem emelkedett ki táplálékszerzési módszerei tekintetében az állatvilág élőlényei közül. A gyűjtögetés, a halászat és vadászat általa folytatott kombinációja más emlősöknél is előfordul.

Nagyobb zsákmány, átlagosnál eredményesebb gyűjtés esetén felmerült ugyan a távlati gondoskodás egy kezdetleges formája: készletek képzése sanyarúbb időkre, télire - de ezt az állat is megtette. Az igazi perspektívikus tervezés első lépcsőjét az élelemtermelés megindítása képezte: a növény- és állatvilágon élősködő ember áttért annak módszeres kizsákmányolására, azáltal, hogy megteremtette az élelem reprodukciós körforgását. Előázsia számos pontjáról, de különösen a Mezopotámiát körülölelő ún. "termékeny félhold", vagyis Palesztína, Szíria, Dél-Anatólia, Örményország és Kelet-Irán területéről előkerülő leletek tanúsítják, két életfontosságú ágazat jött létre kb. tizenegyezer éve: a mezőgazdaság és az állattenyésztés.

Míg az állattenyésztés - számos átmeneti formája miatt - inkább evolúciós folyamatnak tekinthető, addig a föld megművelése forradalmi elhatározás dolga volt. Az újkőkorszak emberének a gyűjtött és télire tárolt vadon termett gabonamagvakból vetésre kellett tartalékolnia; a talaj egy részén a természetes növényzetet el kellett