A tabu

A ta­bu po­li­néz ere­de­tű szó. Cook ka­pi­tány dél-ten­ge­ri szi­ge­te­ki uta­zá­sai­nak ide­jé­ből (1785) szár­ma­zik. A fo­gal­mat – va­la­mi­lyen cse­lek­vést vagy va­la­mi­nek a hasz­ná­la­tát til­tó előírás – azon­ban már az óko­ri egyip­to­miak és zsi­dók is is­mer­ték. Az ero­ti­kus szó­hasz­ná­lat­ban a ta­bu „til­tott sze­rel­met” je­lent, bár az min­dig a kor­ral és az íz­lés­sel vál­to­zott, hogy mi is szá­mí­tott til­tott­nak. Ráadá­sul a til­tás erős ger­jesz­tő ha­tás­sal bír. Az éh­ség – aho­gyan Cer­van­tes mond­ta – a leg­jobb már­tás. A ne­mi ét­vá­gyat pe­dig min­dig na­gyon sti­mu­lál­ta az éh­ség me­ta­fo­ri­kus meg­fe­le­lő­je.