A szuezi válság brit szemszögből

Egy átlagos őszi hajnalon, reggel ötkor a brit légierő gépei hullámokban követték egymást az egyiptomi Port Said városa felé. A szállítógépek belseje a királyi hadsereg ejtőernyőseit és felszerelésüket rejtette. A támadás jól indult. Az ejtőernyősök néhány óra alatt biztosították kijelölt harcászati álláspontjaikat. A hadműveletek második napján a brit és francia csapatok elérték céljaikat, ellenőrzésük alá vonták a legfőbb épületeket, és elfoglalták a csatorna mellett délre vezető stratégiai fontosságú utat. Port Said főterén Ferdinand de Lesseps szobra érintetlenül vészelte át a városban zajló harcokat, az egyiptomi ellenállás azonban összeomlott. Ezután mégis meglepő fordulat következett be. Egy ejtőernyős így emlékezett vissza az eseményekre: „A szakaszom két tankban ült. A sivatag éjszakai hidege ellen whiskyt ittunk. 20 kilométerre voltunk a parttól, és akkor hirtelen lefújták az akciót. Általános meglepetésünkre a parancsnok csak annyit válaszolt, az amerikaiak megállították az előretörést…”