A szovjet szuperhatalmiság kialakulása

Egyál­ta­lán nem ál­lít­ha­tó, hogy Sztá­lin kez­det­től tu­da­to­san ké­szült vol­na az Egye­sült Ál­la­mok­kal va­ló konf­ron­tá­ció­ra. Két­ség­te­le­nül tu­dott a Szov­jetunió bel­ső gyen­ge­sé­gé­ről, il­let­ve pon­to­san ér­zé­kel­te a meg­lé­vő ame­ri­kai fö­lényt. Mindezek a té­nyek azon­ban épp­hogy óva­tos­ság­ra, a konf­ron­tá­ció ke­rü­lé­sé­re in­tet­ték a szov­jet fel­ső ve­ze­tést. Sztá­lin – a fris­sen nyil­vá­nos­ság­ra ke­rült do­ku­men­tu­mok sze­rint – is­mer­te az ame­ri­kai had­ve­ze­tés 1945-ös, 1948-as és 1949-es, a Szov­jetunió el­len vi­se­len­dő há­bo­rú­ra vo­nat­ko­zó ter­veit. Ezek ugyan – kez­det­ben legalábbis – sem­mi­lyen konk­rét po­li­ti­kai tar­tal­mat nem hor­doz­tak, de jól mu­tat­ták, hogy az ame­ri­kai had­ve­ze­tés mi­lyen mennyi­ség­ben vet­ne be nuk­leá­ris és ha­gyo­má­nyos erő­ket egy ilyen konf­lik­tus­ban. Eb­ből a mér­leg­ből nem volt ne­héz le­von­ni azt a kö­vet­kez­te­tést, hogy a Szov­jetunió egy ilyen össze­csa­pást nagy bi­zo­nyos­ság­gal el­vesz­te­ne. A