A szovjet peresztrojkától az orosz kapitalizmusig

A Time magazin 1988 januárjában Mihail Szergejevics Gorbacsovot választotta az év emberévé Amerikában. Úgy tűnt, a szovjet „reformok” sínen vannak. A tudatosan szított eufória Nyugaton az egekbe emelte Mihail Gorbacsov népszerűségét, miközben hazájában rohamosan esett népszerűségi indexe. A szovjet főtitkár külföldi közkedveltsége elválaszthatatlan volt attól a körülménytől, hogy a szovjet külpolitika „nyugatos” irányvonala folytatódott, mivel az „eurázsiai” vonal a hatvanas években elmérgesedő szovjet–kínai konfliktus, majd az 1979-es afganisztáni kaland következtében járhatatlannak tetszett.

A peresztrojka az 1985-től az 1991-ig tartó történelmi szakaszt öleli fel, vagyis azt a periódust, amely – formálisan szólva – Gorbacsov hatalomra jutásától bukásáig, a Szovjetunió összeomlásáig tartott. A XXVII. pártkongresszusra készülve, 1985. október 26-án hozták nyilvánosságra az újjászerkesztett pártprogram tervezetét, amely a „fejlett szocializmus” bizarr doktrínája helyett áttérést hirdetett a „glasznoszty” (szabad nyilvánosság) és a „peresztrojka” (a gazdaság és a társadalom