A szociálpolitika etnicizálása

Lu­kács Já­nos ta­lá­ló meg­fo­gal­ma­zá­sa sze­rint a 20. szá­zad két meg­ha­tá­ro­zó ideo­ló­giá­ja a na­cio­na­liz­mus és a szo­cia­liz­mus volt. Gróf Beth­len Ist­vánt eb­ből az el­ső még bi­zo­nyos mér­té­kig megérin­tet­te (legin­kább 1918 előtt), a má­so­dik­kal, il­let­ve a ket­tő kom­bi­ná­ció­já­val szem­ben azon­ban tel­je­sen eluta­sí­tó ma­radt, és el­mond­hat­juk, hogy 1918 és 1990 kö­zött ez­zel a hoz­záál­lás­sal – le­szá­mít­va gróf Ká­ro­lyi Gyu­lát, aki köz­vet­le­nül utá­na egy évig volt mi­nisz­ter­el­nök – egye­düli a ma­gyar mi­nisz­ter­el­nö­kök kö­zött. Az aláb­bi ta­nul­mány el­ső­sor­ban ar­ra vál­lal­ko­zik, hogy fel­vá­zol­ja azt a kor­szel­le­met, amely­ben Beth­len te­vé­keny­ke­dett, és te­vé­keny­sé­gét így tá­gabb kon­tex­tus­ba he­lyez­ze.