A szociáldemokrata munkásnőpolitika a 20. század első felében

A korai szabadversenyes kapitalizmus körülményei között kezdetben Magyarországon sem létezett a munkások, alkalmazottak érdekvédelme. Tisza Kálmán országlása idején, az 1870–1880-as években a kományzat még nem tekintette társadalmi, politikai kérdésnek, legfeljebb szegény-, de inkább rendőrügynek. Az 1884-es ipartörvény lehetővé tette, hogy a munkaidő reggel 5-től este 9-ig tartson. A kormányzati szociálpolitika Baross Gábor kereskedelemügyi miniszterségének éveiben kezdett kialakulni. 1890 tavaszán Vilmos császár már tanácskozásra hívta Berlinbe az európai kormányok vezetőit, ahol a fő téma a munkáskérdés és a szociálpolitika volt. Ez évben szinte minden európai országban szervezett tömegek emlékeztek meg május elsejéről.

Hazánkban ekkor dolgozták ki a vasárnapi munkaszünetről, a gyári és ipari alkalmazottak betegség elleni biztosításáról szóló törvénytervezeteket, melyek a következő években léptek életbe. Az MSZDP 1890-es Elvi Nyilatkozata és 1903-as programja követelte a munkásokat védő törvények széles körű alkalmazását, a naponta legfeljebb nyolcórát munkaidőt, s hetente legalább 36 órás megszakíthatatlan munkaszünetet. A program követelte a 14 éven aluliak foglalkoztatásának megtiltását, a női munka korlátozását, az időbér kötelezővé tételét és a bérek hetente készpénzben történő kifizetését.

1894-ben a fővárosban kb. 30 szakegylet működött, melyek munkaadójuktól teljesen elkülönült, önálló, saját alapszabályzattal rendelkező szervezetek voltak.

A Magyarországi Munkásnő Egyesület – Gárdos Mariska vezetésével – 1905 áprilisában tartotta első országos értekezletét. A küldöttek felszólalásaikban inkább a hétköznapjaikban jelentkező problémákról szóltak: a nyomorúságos munkakörülményekről, az alulfizetettségről s a sokszor tíz órát is meghaladó munkaidőről. Az egylet programjában szerepelt még az anya- és csecsemővédelem intézményessé tétele, a nők analfabetizmusának visszaszorítása, a politikai szervezés, majd később a választójogért folytatott küzdelem. Ekkoriban közel 14 nőegylet működött a fővárosban. A Magyarországi Szociáldemokrata Párt felvette programjába a nők egyenjogúsításának célkitűzését, a férfiak és a nők érdekazonosságának elismertetését – bár a speciálisan női érdekek különösebb megszövegezése nélkül! –, a társadalmi hovatartozást, a kulturális vagy vallási identitást tartották elsődlegesnek. Elsőként foglalkozott a párt a női munka és a női munkások kérdésével, határozati javaslatot hozott a nők éjjeli munkájának tiltásáról, illetőleg a női szervezetre káros munkahelyen férfiak foglalkoztatásáról. Azt is látni kell azonban, hogy a nők védelmét nemegyszer