„Szerémségöt bírják az fene törökök” – kesergett 1567-ben Bornemissza Péter, s nem véletlenül, a Szerémség a Mohács előtti Magyarország legjobb borát adta, de vérmesebb vélemények szerint a török hódítás következtében nemhogy szőlő, de még fű sem nőtt többé a Szerémségben. A nyilvánvaló túlzás után ismételjük meg Leopold Ranke alapkérdését: hogy is volt tulajdonképpen?
Nándorfehérvár 1521. évi eleste után az ország déli és középső része védelem nélkül maradt, de az elnéptelenedés még nem vált jellemzővé, a helyben maradt gazdák nyilván a szőlőműveléssel sem hagytak fel. Szapolyai János udvari papja, a szerémségi származású Szerémi György szerint „amikor az 1526. évet írták, Szerémsziget még ép volt, Szalánkemén városban még laktak, Karom város még tele volt, Szalánkeméntől egészen Budáig az egyes városok is; a Duna folyó mellett mindkét part népes” volt.
Karomi bor Zrínyi asztalánA városok, pontosabban mezővárosok közül Karom – ismertebb, későbbi nevén Karlóca – kiemelése különösen fontos, ugyanis „Szerém-sziget” borát a kortársak többnyire karomi bornak nevezték. S az áruforgalmi adatok, ha nem is nagy számban, de azt tanúsítják, hogy a karomi, azaz szerémi bor nem tűnt el nyomtalanul a török kori Magyarországon.
Főúri ruhában lévő férfiPróbálja ki a Rubicon Online-t mindössze 200 Ft-ért, és olvassa a teljes cikket, hirdetések nélkül!
Előfizetőként korlátlan hozzáférést kap minden történelmi tartalmunkhoz:
- A legújabb Rubicon-lapszámok
- Több mint 370 korábbi lapszámunk tartalma
- Rubicon Online rovatok cikkei
- Hirdetésmentes olvasó felület
- Kedvenc cikkek elmentése, könyvjelzők
Az első hónap csak 200 Ft-ba kerül. Próbálja ki!
Már előfizetőnk? Ha már regisztrált a Rubicon Online-on, kattintson ide: BELÉPÉS. Ha még nem rendelkezik felhasználói fiókkal, kattintson ide: REGISZTRÁCIÓ.
