A szép akasztott

And­rás­sy Gyu­la gró­fot, Zemp­lén me­gye fő­is­pán­ját, honvéd ez­re­dest, a füg­get­len ma­gyar kor­mány isz­tam­bu­li dip­lo­má­ciai meg­bí­zott­ját a cs. kir. had­bí­ró­ság 1851-ben tá­vol­lé­té­ben ha­lál­ra ítél­te, s az íté­le­tet kép­le­te­sen vég­re is haj­tot­ták. 1867-ben, va­la­mi­vel több mint más­fél év­ti­zed múl­va, I. Fe­renc József őt ne­vez­te ki a ma­gyar kor­mány mi­nisz­ter­el­nö­ké­vé és hon­vé­del­mi mi­nisz­te­ré­vé. Ho­gyan lett az if­jú lá­za­dó­ból, a„szép akasz­tott­ból” a császár és ki­rály egyik leg­fon­to­sabb bi­zal­ma­sa? Cik­künk er­re ke­re­si a vá­laszt.