A szenvedés rituáléja

A bün­te­tő­jo­gi szank­ció egyik leg­fon­to­sabb jel­lem­ző­je a sze­mé­lyes­ség. Igaz ugyan, hogy a feu­dá­lis-ren­di tár­sa­da­lom is­mer­te a kol­lek­tív – a csa­lád­ra, a la­kó­kör­nye­zet­re, a céh­tár­sak­ra is ki­ter­je­dő – fe­le­lős­sé­get, a bün­te­tő­jo­gi fe­le­lős­ség­re vo­nás mégis el­ső­sor­ban az el­kö­ve­tő (gya­nú­sí­tott) el­le­né­ben fo­gal­ma­zó­dik meg. A sze­mé­lyes ér­té­kek (élet, be­csü­let, va­gyon, sza­bad­ság, test) kö­zül a kö­zép­kor leg­ké­zen­fek­vőbb cél­pont­já­vá, így a bün­te­tés fő pil­lé­ré­vé a test vált. A be­csü­let, a va­gyon, a sza­bad­ság vi­szony­la­gos­sá­ga a tár­sa­da­lom nagy több­sé­gé­re néz­ve a tes­tet kín­zó vagy az éle­tet el­ve­vő szank­ció­kat he­lyez­te elő­tér­be. A kín­val­la­tás­nál pe­dig a leg­ter­mé­sze­te­sebb mó­don ál­lí­tot­ták a te­vé­keny­ség kö­zép­pont­já­ba a szen­ve­dést.