rubicon

Szent László, a lovagkirály

Falképek a székelyföldi templomokban
30 perc olvasás

Az 1068. évi kerlési csata emléke szájhagyomány útján terjedt el az országban. A besenyők, úzok ellen vívott ütközet legendás eleme – Szent László megmenti az elrabolt (elszöktetett) leányt – később a középkori magyar művészet egyik legismertebb témájává vált, amelyet falképciklusokban festettek meg a Magyar Királyság egész területén. A kezdetben profán jellegű téma László király szentté avatása után szakralizálódott, és így átértelmezve vizuális elbeszélés formájában kapott helyet más szentek ábrázolásaival és bibliai témájú falfestményekkel együtt a 13–15. században épült templomokban.

A 16–18. század folyamán azonban – az ország más vidékeihez hasonlóan – a székelyföldi protestáns templomokban is bemeszelték vagy bevakolták a középkori falképeket. Egészen más okok – épületjavítások, a falképek időjárás vagy emberi tényezők által okozott sérülése, roncsolódása, valamint az új oltárok és táblaképek berendezése – miatt a katolikus valláson maradt templomokban szintén eltüntettek sok régi falfestményt.

A 19. századtól napjainkig zajló falképfeltáró munkálatok során közel nyolcvan Szent László-legenda-falképciklus került újra napvilágra a középkori templomokban; ezek nagy része a mai Magyarországgal szomszédos államokban látható, így a Székelyföldön is, ahol számos töredékes falkép mellett teljes sorozatok is ránk maradtak.

A magyarországi középkori falképek kutatástörténetét első alkalommal Rómer Flóris foglalta össze 1874-ben máig nélkülözhetetlen, Régi falképek Magyarországon című munká­­já­ban. Ebben a szép könyvben a Szent László-legenda két teljes ciklusát írta le részletesen, az egyiket Bántornya (Turnišče, Szlovénia), a másikat Zsigra (Žehra, Szlovákia) templomában. A töredékesen fennmaradt harmadikról, a kassai

Regisztráljon és olvassa a teljes cikket!

Ingyenes regisztrációval korlátlan hozzáférést kap Kalendárium rovatunkhoz, és prémium tartalmaink közül 3-at olvashat
a Rubicon Online-on.