A szélsőjobboldalról

Po­li­ti­kai pár­tok, szer­ve­ze­tek el­ne­ve­zé­se sohasem va­la­mi­fé­le ob­jek­tív vagy tu­do­má­nyo­san meg­ha­tá­roz­ha­tó kri­té­rium­rend­szer alap­ján tör­tént, ha­nem mintegy a vé­let­len mű­ve volt. Ezért ért­he­tő, hogy a le­xi­ká­lis meg­ha­tá­ro­zá­sok is meg­le­he­tő­sen el­tér­nek, ami­kor a jobb­ol­dal, il­let­ve a balol­dal fo­gal­mát ír­ják le. Az egyik le­xi­kon mintegy előírás­sze­rű­nek te­kin­ti, hogy az el­len­zék min­den par­la­ment­ben a balol­dalt fog­lal­ja el, szem­ben a kon­zer­va­tív jobb­ol­dal­lal, egy má­sik az an­gol par­la­ment­hez, egy har­ma­dik az 1789-es fran­cia tör­vény­ho­zás­hoz kö­ti a szo­kás kiala­ku­lá­sát. Akár az an­go­lok, akár a fran­ciák in­dí­tot­ták is el a bal–jobb felosz­tást, az min­den­kép­pen a vé­let­len mű­ve volt, amit ké­sőbb a szo­kás ava­tott vég­le­ges meg­ha­tá­ro­zó­vá. El­ső­sor­ban a szó­nak ab­ban az ér­tel­mé­ben tör­tént ez, hogy a min­den­kor fennál­ló vi­szo­nyok meg­vál­toz­ta­tá­sá­nak hí­vei már ele­ve a ba­lol­da­lon fel­lé­pő párt (vagy pár­tok) zász­la­ja alatt ke­rül­tek be a tör­vény­ho­zás­ba, míg az an­nak fenn­tar­tá­sát vagy leg­fel­jebb las­sú, meg­fon­tolt mó­do­sí­tá­sát kí­vá­nó kép­vi­se­lők a job­bol­da­lon he­lyet fog­la­ló, va­la­mely, ma­gát kon­zer­va­tív­nak val­ló szer­ve­zet tag­jai vol­tak.

A 19. szá­zad nagy ré­szé­ben a li­be­rá­lis, de­mok­ra­ta, köz­tár­sa­sá­gi