A székely székek

A székely területek közhatóságai mintegy öt évszázadon át a székek voltak. Udvarhelyszék a Nagy-Küküllő felső völgyében, Marosszék a Maros és a Nyárád völgyében, Csík-(Gyergyó-Kászon)szék az Olt és a Maros felső völgyében, Sepsiszék az Olt és a Feketeügy közötti síkságon, Orbaiszék a Feketeügy bal partján, Kézdiszék a Kárpátok íve alatt, Aranyosszék pedig az Aranyos völgyében helyezkedett el. A 17. század elején Sepsiszék, Orbaiszék és Kézdiszék Háromszék néven egyesült.

Néhány széken belül kisebb közigazgatási egységeket, ún. fiúszékeket hoztak létre: Sepsiszéken belül Miklósvárszéket, Csíkszéken belül Kászonszéket és Gyergyószéket, Udvarhelyszéken belül pedig Keresztúrszéket és Bardúcszéket. A fiúszékek maguk választhatták hadnagyaikat és székbíráikat. Marosszék fiúszéke, Szereda nem önálló közigazgatási egységként, hanem csupán alsóbb fokú törvényszékként működött.

A székelyek lakóterületeit a 14. század közepéig földnek (terra), ritkábban vidéknek (districtus) nevezték a források. A szék elnevezés viszonylag kései, az első adat 1366-ból való, és Sepsiszékre vonatkozik. A 14. század végén már szerte Erdélyben a szék (sedes) a székelység önkormányzati szerve. Széknek nevezték egy vidék tanácskozó és ítélkező testületét és az általa irányított közigazgatási egységet is. A testület legfőbb feladata a jogszolgáltatás volt, amit a hadnagy, a székbíró és a vének (a legtekintélyesebb családfők) végeztek közösen. A szék teendői közé tartozott a székelyek katonai felkészültségének folyamatos ellenőrzése, a közbiztonság fenntartása, a törvénysértők utáni nyomozás, az elfogottak megbüntetése és az ököradó behajtása is. Az első tisztségviselő – egyben katonai vezető – elnevezése nem egyöntetű. Említik maior exercitus, capitaneus primipilus néven, a magyar nyelvű forrásokban pedig hadnagyként vagy főhadnagyként szerepel. Az 1562. évi székely felkelés után a székek katonai tisztviselője a fejedelem által kinevezett kapitány lett, s a hadnagyi funkció megszűnt.

A hadnagyot és a székbírót még a 16. század első felében is nemenként és áganként választották. A 6 nem 24 ágának képviselői felváltva viselték a tisztséget, de betöltésük ekkorra már lófőséghez, azaz birtokhoz volt kötve. A választott tisztségek mellett már a 15. században megjelent a királybíró (iudex regius) funkciója. A királybíró a székelyek ispánjának embere volt: királyi hatalmat képviselő és ellenőrző szerepe mellett az ispánt illető adókat hajtotta be. Az erdélyi fejedelemség megalakulása után teljhatalommal felruházott hatósággá vált. A székelyek