A székely szabadságokról

A székelység nemzetiségi egyenlőségen alapuló társadalmi rendjének bomlási folyamata a 15–16. században zajlott le. Az előkelők és a közrendűek megkülönböztetésére először 1466-ban találunk példát, amikor is a háromszéki közszékelyek panaszkodtak a királynak, hogy az előkelők és hatalmasok szerfölött nyomorgatják őket, megtiporják régi jogaikat és szabadságaikat. Mátyás király Szentgyörgyi és Bazini János gróf erdélyi vajdát és székely ispánt bízta meg a székelyek régi szabadságának visszaállításával, s egyúttal részletesen szabályozta az előkelők és a közszékelyek közötti jogviszonyt. Eszerint a közszékelyek (communitas) ne legyenek szolgaként alávetve a főembereknek (seniores seu maiores), a székely szabadon szegődhessen annak szolgálatába, akinek akar, és ne legyen kötelezhető ilyen esetben sem szántani, vetni vagy más módon robotolni az előkelő részére, csak ha jószántából erre hajlandó. Így a főnépek sem tekinthetik örökös szolgáiknak a "földönlakókat" – vagyis a jobbágyként az ő földjeiken lakó s nekik szolgáló szegény székelyeket –, akiknek szabadságukban áll bármikor máshoz költözni, ha nekik úgy tetszik.

Mátyás felismervén, hogy mégoly erős zsoldosserege mellett sem hanyagolható el a székelység katonai jelentősége, kiváltságai biztosításával próbálta megőrizni a székely katonáskodó rétegeket hadszervezete számára. Így a nemzetségi szervezet bomlásakor lehetőség nyílott egy katonai szempontokon alapuló sajátos rendi struktúra kialakulására, amely nem illeszthető bele a hagyományos feudális jobbágy–földesúr modellbe, hanem bizonyos eltéréseket mutat. A székelység katonai társadalmának fejlődése, átalakulása szorosan összefügg az ún. székely szabadságok történeti változásaival, hiszen sok esetben éppen ezeknek köszönhette sajátosságait. A későbbiekben általánosult három rendről először Mátyás király1473-ban kelt okleveléből értesülünk. Ebben a király a székelységnek már korábban kiadott kiváltságlevelére hivatkozva megparancsolta az előkelőknek, hogy a székelyeket ősi szabadságuk ellenére pénzszolgáltatással ne terheljék. Azt is elrendelte, hogy a katonáskodó székelyeket vegyék lajstromba, mégpedig külön a lovasokat, akiket megkülönböztetésül lófőknek (primipili) nevezzenek, és külön a gyalogosokat (pedites). A király megtiltotta, hogy az előkelők közül bárki is önkényesen megváltoztassa az összeírt személyek rendi státusát. Kétségtelen, hogy Mátyás ezzel az intézkedésével a katonailag fontos szerepet játszó középrétegeket kívánta védeni az előkelőkkel szemben. A székelység viszonyait II. Ulászló király 1499. július 13-án kiadott kiváltságlevele rendezte ismét. Eszerint a főemberek (primores)