rubicon

A Székely Hadosztály

20 perc olvasás

A Trianonhoz kapcsolódó témák közül immár lassan száz esztendeje az egyik legvitatottabbnak számít a fegyveres ellenállás kérdésköre. Magától esett szét a hadsereg vagy szándékosan szétbomlasztották? Lett volna lehetőség a haderő egy részének egyben tartására és ütőképessé alakítására? Ha igen, milyen esélyek mutatkozhattak az utódállamok s főként az antant hadseregei ellenében? S egyáltalán, ez utóbbiak túlmerészkedtek volna-e a diplomáciai nyomásgyakorlás eszköztárán, vagy nem tudták volna elérni, hogy a négy és fél éves háborúba a vesztesekhez hasonlóan belerokkant társadalmaik újabb áldozatokat hozva távoli országok területi gyarapodása érdekében harcoljanak?

Mivel a revíziós törekvés a Horthy-rendszer alapköve volt, a téma szükségszerűen átpolitizálódott. Így a kérdések feltevését, az azokra adott válaszokat nagyban befolyásolta s mindmáig befolyásolja az ország aktuális politikai irányvonala, illetve a rendszerváltozás óta az, hogy a politikai-közéleti szekértáborok közül melyikben tárgyalják a témát. Nyilvánvaló, hogy a tudományos igénnyel fellépő történészek kí­vül állnak e jelenségen, ám az tapasztalható, hogy hangjuk ritkán jut a szekereken túlra. Ezért – bár közel három évtizede lehet politikai nyomás nélkül beszélni Trianonról – mind a tőrdöféslegenda, mind az atatürki Törökországhoz hasonló ellenállás lehetősége jelen van a közgondolkodásban. Ugyanúgy, ahogy a másik oldalon pedig makacsul ragaszkodnak a hadsereg teljes és spontán bomlásáról szóló teóriához. Pedig ezen teória cáfolatára is bőven akad történelmi adat. Például a Kratochwill Károly vezette m. kir. nagyváradi 4. gyalogezred díszmenetben, zeneszó mellett vonult be a határtól több száz kilométerre fekvő békeállomáshelyére, a váradi kaszárnyába. 

Regisztráljon és olvassa a teljes cikket!

Ingyenes regisztrációval korlátlan hozzáférést kap Kalendárium rovatunkhoz, és prémium tartalmaink közül 3-at olvashat
a Rubicon Online-on.