A század legnagyobb demagógja

Az ember gyakran késlekedve fedezi fel saját igazi kvalitásait. Olyan ember is bőven akad, aki a felismeréssel végképp elkésik, sőt olyan is, aki sohasem tudja meg, hogy mi lehetett volna, ha igazi hivatására rátalál. A tizenéves Hitler elhitette önmagával, hogy nagy festőnek született, valójában adottságai szerint sokkal inkább lehetett volna építész (az ízlésének és a koráramlatnak is megfelelő neoklasszikus stílusban) vagy színpadi díszletező (a hősi tragikus, a wagneri színpad szellemében), de legfőképpen: népszónok. Végül is olyan demagóg lett, aki a szónoklás, az építészet és a színpadtechnika eszközeit egyaránt felhasználta a hatáskeltés mechanizmusában. Formákat bárhonnan kölcsönzött, ahol csak talált, de két fő forrása volt: a baloldali szervezetek és a katolikus egyházi ceremónia formavilága.

Hitler született szónok volt, erről azonban 30 éves koráig nem tudott. A Mein Kampfban azt állítja, hogy politikai nézetei már bécsi tartózkodása idején (1907–1913) kialakultak, és hogy ezek miatt már akkoriban nagy vitákat folytatott. E kijelentéseket azonban semmi sem bizonyítja. A Hitler gyermek- és ifjúkorával foglalkozó utólagos emlékiratfélék és feljegyzések ugyan megerősítik a Mein Kampfban olvashatókat, de egyik szerző sem tud azokhoz konkrétumot hozzátenni. Mondjuk olyasfélét, hogy hallotta, amikor