rubicon

A szatmári kiegyezés, 1711

27 perc olvasás
A füg­get­len és ren­di Ma­gyaror­szág álom­ké­pe összeom­lott, mert meg­va­ló­sí­tá­sá­nak bel­ső és nem­zet­kö­zi fel­té­te­lei hiá­nyoz­tak. A szat­má­ri egyez­ség a ren­di ál­lam ön­ál­ló­sá­gá­nak csak egy ré­szét men­tet­te meg. Ma­gyaror­szág for­mai­lag ön­ál­ló ál­lam ma­radt, ame­lyet az ural­ko­dó sa­ját tör­vé­nyei sze­rint kor­mány­zott, vagyis kül­ső­leg csak per­szo­ná­lis unió for­má­já­ban kap­cso­ló­dott a Habs­burg Bi­ro­da­lom má­sik ré­szé­hez. Va­ló­já­ban ezt a köz­jo­gi kap­cso­la­tot sok te­rü­le­ten a reál­unió jel­le­mez­te, ilyen volt a ha­dügy, a kül­po­li­ti­ka, a pén­zügy. A szat­má­ri kiegye­zés komp­ro­misszum volt, an­nak min­den jó és rossz ol­da­lá­val. Egy­részt le­mon­dást je­len­tett bi­zo­nyos po­li­ti­kai cé­lok­ról, más­részt vissza­sze­rez­ve az ál­la­mi­ság je­len­tős ré­szét, moz­gás­te­ret biz­to­sí­tott más po­li­ti­kai te­vé­keny­ség­re. Mindez Ká­ro­lyi Sán­dor és Pálffy Já­nos po­li­ti­ku­si nagyságát dicséri.
 

Regisztráljon és olvassa a teljes cikket!

Ingyenes regisztrációval korlátlan hozzáférést kap Kalendárium rovatunkhoz, és prémium tartalmaink közül 3-at olvashat
a Rubicon Online-on.