A szabadság hadserege

A cs. kir. hadsereg a 19. század közepén korszerű, európai színvonalú hadsereg volt. Mindhárom fegyvernemmel (gyalogság, lovasság, tüzérség) rendelkezett. A fegyvernemeket ezredekbe szervezték, a gyalogságnál azonban ezek csak adminisztratív keretet jelentettek. 1848-ban volt olyan gyalogezred, amelynek három zászlóalja és két gránátosszázada négy különböző helyen szolgált. Az egyes ezredeket egy-egy tartomány meghatározott részéből állították ki. Az összesen 58 sorgyalogezredből 15-öt toboroztak és soroztak Magyarország és Erdély területéről. A birodalom déli és keleti határain, Dalmáciától a galíciai határig 18 határőr gyalogezred és egy zászlóalj teljesített szolgálatot. Ezek többnyire horvátok, szerbek és románok voltak, de Erdélyben létezett két székely határőrezred is. A különleges gyalogsági alakulatok közé tartoztak a vadászok, akik feladata a felderítés, előőrsi szolgálat, a felfejlődő ellenséges gyalogság nyugtalanítása volt. Különösen jól lehetett őket alkalmazni hegyi és erdei harcban. A sor- és a határőr gyalogság elöltöltős, huzagolatlan, szuronyos lőfegyverekkel harcolt, emiatt csak sortűz esetén volt igazán hatásos. A vadászok huzagolt, elöltöltős fegyvereket kaptak. Ezek töltése ugyan nehezebb volt, viszont célzott lövést is le lehetett adni velük.

A cs. kir. hadsereg lovasságában egyaránt