A Stuartok

14 perc olvasás

A Stuart-házból származó I. Jakab már 36 éve ült Skócia trónján, amikor 1603-ban Anglia királyává koronázták. A hosszú tapasztalat azonban nem szolgált előnyére. Többször is konfliktusba került az angol parlamenttel, s a feszültség az utódok alatt csak fokozódott. Fiát, Károlyt az angol parlament ítélte halálra s végeztette ki. Egy bő évtizeddel később unokájának, II. Károlynak sikerült visszaszereznie a hatalmat, a dinasztia angliai uralma azonban ismét rövid életűnek bizonyult. A Stuartoknak, akik sok nemzedéken át uralkodtak Skóciában, alig négy uralkodói generáció után végleg el kellett hagyniuk az angol trónt, annak ellenére, hogy családjuk férfiágon sem halt ki.

I. Jakab angliai uralmát kedvező előjelek vezették be. Elődje, I. Erzsébet – az utolsó Tudor-uralkodó – kiegyensúlyozott országot hagyott rá, amelyben az uralkodói hatalmat sem bel-, sem külföldről nem fenyegette veszély. A gyermektelen királynő a Tudorok számos leányági leszármazottja közül nagy előrelátással választotta ki a skót uralkodót, békét teremtve ezzel Anglia és az általa kivégeztetett skót királynő, Stuart Mária országa között. I. Jakab angliai uralma mindenképpen legitimnek tekinthető, hiszen az új uralkodó leányágon többszörösen is a Tudorok leszármazottja volt. A bonyolult, több szálon is összefonódó családfa ismertetése helyett elégedjünk meg azzal, hogy VII. Henrik leánya, Margit kétszeresen is – mind apja, mind anyja révén – dédanyja volt (azaz az apa és az anya unokatestvérek voltak). Jakab a Stuartok főágából származó anyjától, Máriától örökölte a skót trónt, de apja, Darnley grófja is Stuart volt: a skót királyi család fiatalabb ágából származott.

Boszorkányok jóslata