A Rubicon átlépése

Sok római számára a polgárháború az a háború maradt, aminek nem merték kiejteni a nevét. A bellum civile szavakat alaposan mérlegelni kellett, és csak a lehető legóvatosabban vagy egyáltalán nem volt szabad kimondani őket, mert nagy harcok kegyetlen emlékeit idézték fel. Ezt a tartózkodást talán a legvilágosabban a polgárháborús hadvezér és törté­netíró Julius Caesar példája mutatja meg. Caesar a Pompeiusszal vívott hatalmi harcát abban a művében mesélte el, amelyet ma egyszerűen A polgárháború (Commentarii de bello civili) címen ismerünk.

Ez a munka, amely egyszerre had­történet, önéletrajz és önigazolás, közvetlen folytatása a Gallia meghódításával foglalkozó, hasonló célból írt hét könyvnek, A gall háborúnak (Commentarii de bello gallico). A folytatás nyitó része befejezetlen, való­jában félbe van hagyva, a történet elveszett, egy dolog azonban biztos: nem Caesar adta neki A polgárháború címet. Ez a cím, amely csak a későbbi kéziratokban bukkan fel, a szerző számára szokatlan, sőt elképzelhetetlen választás lett volna.

Caesar valójában minden tőle telhetőt megtett, hogy elkerülje a kifejezés használatát a szövegben. A három fennmaradt könyvben a bellum civile kifejezés csak kétszer fordul elő. Egyszer egy különben csonka részletben, ahol Caesar néhány ideges és való­színűleg zavart elméjű katonájának a szájába adja, akik a legnagyobb félel­meikről beszélnek, egyszer pedig ő maga használja mellékesen és csak visszamenőlegesen, amikor a Pompeiusszal való küzdelmét írja le.