A Romanovok kivégzése

Nyolc hó­nap­pal ha­ta­lom­át­vé­te­lük után a bol­se­vi­kok 1918. jú­lius 16-áról 17-ére vir­ra­dó éj­jel Jekatyerinburgban le­mé­szá­rol­ták az utol­só cá­ri csa­lá­dot. Mi­vel a pol­gár­há­bo­rú so­rán a mo­nar­chis­ta erők a vá­ros­hoz kö­ze­led­tek, a seb­té­ben összeál­lí­tott ki­vég­ző kom­man­dó az Ipatyev-ház alag­so­rá­ban bru­tá­li­san ki­vé­gez­te II. Mik­lós cárt, né­met szár­ma­zá­sú fe­le­sé­gét, Alekszandra Fjodorovnát (ere­de­ti­leg Alix hessen-darmstadti her­ceg­nőt), négy lá­nyu­kat, Alek­szej trón­örö­köst s a csa­lád négy köz­vet­len kí­sé­rő­jét. 

Le­nin és Szverdlov, az Össz­oroszor­szá­gi Vég­re­haj­tó Bi­zott­ság el­nö­ke azo­nos vé­le­mé­nyen volt, mi tör­tén­jen az excár szű­kebb csa­lád­já­val és oroszor­szá­gi ro­kon­sá­gá­val. A szov­je­tek vi­szont nép­bí­ró­ság elé ál­lí­tá­su­kat és elíté­lé­sü­ket kö­ve­tel­ték. Trockij sze­ret­te vol­na ezt a pert pro­pa­gan­da­cé­lok­ra fel­hasz­nál­ni s az egész or­szág szá­má­ra rá­dión köz­ve­tí­te­ni. Az idő­köz­ben össze­gyűj­tött ira­tok és val­lo­má­sok azon­ban nem szol­gál­tat­tak annyi bi­zo­nyí­té­kot, hogy II. Mik­lós el­len bű­nös ma­ga­tar­tás cí­mén vá­dat le­hes­sen emel­ni.

Szverdlov a szi­bé­riai Perm­ben jú­nius–jú­lius­ban meg­gyil­kol­tat­ta II. Mik­lós öccsét, Mi­hályt, Alapajevszkben bru­tá­li­san több uno­ka­test­vé­rét és só­gor­nő­jét, Péterváron pe­dig nagy­báty­jait, össze­sen a csa­lád 17 tag­ját. Az Alapajevszkben ra­bos­ko­dó cso­port­nak las­sú, ször­nyű ha­lál­lal kel­lett ki­szen­ved­nie. Elő­ször pus­ka­tus­sal ütöt­ték őket, majd a sú­lyos se­be­sül­te­ket egy el­ha­gyott érc­bá­nyá­ba dob­ták, ké­zi­grá­ná­to­kat ha­ji­gál­tak utá­nuk, de még­sem hal­tak meg azon­nal. A me­rény­let­so­ro­zat­tal új, nap­jain­kig tar­tó tör­té­net kez­dő­dött.