A román megszállás áldozatai Jász-Nagykun-Szolnok vármegyében

Szin­te el­ke­rül­he­tet­len, hogy há­bo­rú ide­jén a had­mű­ve­le­ti te­rü­le­ten élő pol­gá­ri la­kos­ság vér­ál­do­za­to­kat szen­ved­jen. 1919-ben a ma­gyar Vö­rös Had­se­reg és a ro­mán csa­pa­tok kö­zött ví­vott har­cok so­rán nem­csak az el­té­vedt lö­ve­dé­kek, be­csa­pó­dó grá­ná­tok, ha­nem mind­két fél ka­to­nái­nak ön­ké­nyes­ke­dé­sei is sok ci­vil éle­tét kö­ve­tel­ték. Áp­ri­lis vé­gé­től a Ti­szá­nál hú­zó­dott a front­vo­nal, és kü­lö­nö­sen Szol­nok vá­ro­sát, de ese­ten­ként a fo­lyó men­ti köz­sé­ge­ket is mintegy há­rom hó­na­pig tar­tó ágyú­zás pusz­tí­tot­ta. Jú­lius utol­só nap­jai­ban, ami­kor a Vö­rös Had­se­reg tá­ma­dá­sát a ro­má­nok vissza­ver­ték, és heves har­cok­ban a ti­szán­tú­li vá­ro­so­kat és fal­va­kat új­ból el­fog­lal­ták, több te­le­pü­lé­sen he­lyi la­ko­so­kat is megöl­tek. Kar­ca­gon nyol­can, Kis­új­szál­lá­son ha­tan, Tö­rök­szent­mik­ló­son he­ten, Sza­jol­ban né­gyen vesz­tet­ték éle­tü­ket az at­ro­ci­tá­sok kö­vet­kez­té­ben. Abád­sza­ló­kon, a Lász­ló-ma­jor­ban jú­lius 24-én haj­nal­ban hat nap­szá­most lőt­tek agyon a ro­mán ka­to­nák. Va­la­mennyien ár­tat­la­nul, a har­ci ese­mé­nyek­be vé­let­le­nül be­le­ke­rül­ve hal­tak meg.