Szinte elkerülhetetlen, hogy háború idején a hadműveleti területen élő polgári lakosság véráldozatokat szenvedjen. 1919-ben a magyar Vörös Hadsereg és a román csapatok között vívott harcok során nemcsak az eltévedt lövedékek, becsapódó gránátok, hanem mindkét fél katonáinak önkényeskedései is sok civil életét követelték. Április végétől a Tiszánál húzódott a frontvonal, és különösen Szolnok városát, de esetenként a folyó menti községeket is mintegy három hónapig tartó ágyúzás pusztította. Július utolsó napjaiban, amikor a Vörös Hadsereg támadását a románok visszaverték, és heves harcokban a tiszántúli városokat és falvakat újból elfoglalták, több településen helyi lakosokat is megöltek. Karcagon nyolcan, Kisújszálláson hatan, Törökszentmiklóson heten, Szajolban négyen vesztették életüket az atrocitások következtében. Abádszalókon, a László-majorban július 24-én hajnalban hat napszámost lőttek agyon a román katonák. Valamennyien ártatlanul, a harci eseményekbe véletlenül belekerülve haltak meg.
A
Regisztráljon és olvassa a teljes cikket!
Ingyenes regisztrációval korlátlan hozzáférést kap Kalendárium rovatunkhoz, és prémium tartalmaink közül 3-at olvashata Rubicon Online-on.