A reformáció történetéhez

Thomas Cranmer (Aslacton, 1489–Oxford, 1556)

Cambridge-ben teológiát tanult, majd itt tanított. Segített teológiailag igazolni VIII. Henrik válását Aragóniai Katalintól, ezért a király diplomáciai feladatokat bízott rá, s 1533-ban Canterbury érsekévé nevezte ki. Kidolgozta az anglikán egyház szertartásrendjét, s az ő támogatásával fordították angol nyelvre a Bibliát (1539). VI. Edward uralkodása idején (1547–53) az anglikán egyházat az ő 42 Cikkelyével alakították át az európai protestantizmus szellemében. Mivel Edward halálakor támogatta volna Lady Jane Grey trónra lépését, I. Mária árulásért bebörtönöztette. Oxfordban eretnekként halálra ítélték. Először visszavonta tanait, majd bátran vállalta a kínhalált. A máglyán a tűzbe nyújtotta a kezét: „Ez írta alá, szenvedje hát el elsőként a büntetést!”

Morus Tamás (eredetileg Thomas More) (London, 1477–London, 1535)

Egy bíró fiaként Oxfordban jogot tanult, majd európai hírű humanista vált belőle. Foglalkozott történetírással, diplomáciai küldetésekkel, s Utópia (1516) című könyvével sikerült egy sajátos műfajt létrehoznia: a nem létező, ideális társadalmi rend művészi bemutatását. VIII. Henrik a királyi tanács tagjává nevezte ki, lovaggá ütötte, s átnézette vele a Luther tanításai ellen írott művét. Bár elismerte, hogy a katolikus egyház reformokra szorul, nem volt hajlandó szakítani vele. 1529-ben ő lett az első világi személy, aki elnyerte a kancellári rangot. 1532-ben egészségügyi okokra hivatkozva lemondott, bár nyilvánvaló volt, hogy nem ért egyet VIII. Henrik egyházügyi rendeleteivel. 1534-ben nem volt hajlandó esküt tenni az új trónöröklési törvényre, s nem ismerte el a királyt az angliai egyház fejének. Árulásért a Towerbe zárták, s lenyakazták.

Jacobus Arminius (eredeti nevén Jakob Hermanszoon) (Oudewater, 1560–Leiden, 1609)

Tizenöt éves korában családja egy részét spanyol katonák mészárolták le. A leideni egyetemen teológiát tanult, majd 1582-ben Genfben Beza tanítványa lett. 1588-ban lelkipásztorrá szentelték Amszterdamban. 1603-tól a leideni egyetem teológia professzora lett. Azt hangsúlyozta, hogy az elkárhozottak nem csak a predesztináció, hanem részben saját bűneik miatt szenvednek, s a kárhozatra eleve kijelöltek mellett olyanok is elkárhozhatnak, akik elfogadhatták volna, de elutasították Isten kegyelmét. Arminius tehát nagyobb szerepet szánt a szabad akaratnak, mint Kálvin. A hagyományos kálvinista tanokhoz ragaszkodó