rubicon

A Rákosi-korszak csúcsvezetői az 1960-as években

18 perc olvasás

A Rákosi-korszak meghatározó politikai személyiségei az 1956-os forradalmat követően kevés kivételtől eltekintve a hatalom sáncain kívülre kerültek. Kádárék nem csupán azt a jogot tartották fenn maguknak, hogy saját belátásuk szerint határozzák meg, kit tekintenek „rákosistának” és kit nem, de a későbbiekben is eltérő módon „osztották az igazságot” a Rákosi-féle vezetés egykori tagjainak. Az egykori PB-tagok és KV-titkárok sorsáról az MSZMP vezetése politikai szempontok mérlegelésével, gyakran szubjektivizmustól sem mentesen döntött.

A Magyar Dolgozók Pártja Politikai Bizottsága egykori tagjainak, illetve a volt KV-titkároknak a sorsa az 1956-os forradalmat követően különbözőképpen alakult, egy dologban azonban azonosságot mutat – szinte kivétel nélkül a hatalom perifériájára kerültek. Rákosi Mátyás és Farkas Mihály kivételével legtöbbjük politikai „karrierjében” az 1956. októberi forradalom hozott törést. Rákosi Mátyás már 1956 júliusában, pártfőtitkári tisztségéről való leváltása után elhagy­ta az országot; az ő esetében a barvi­hai gyógykezelésből életfogytig tartó szám­­­űzetés lett. Az egykori „négyes fogat” másik tagját, Farkas Mihályt nem csupán a hatalomból távolították el már jóval a forradalom kitörése előtt, de október 13-án letartóztatták, és 1957 tavaszán büntetőjogilag is felelősségre vonták. 

Forgalomirányító rendőr az Engels téren, 1965

Gerő Ernő, Révai József, Hegedüs András miniszterelnök és Piros László belügyminiszter 1956. október 28-án hagyták el

Regisztráljon és olvassa a teljes cikket!

Ingyenes regisztrációval korlátlan hozzáférést kap Kalendárium rovatunkhoz, és prémium tartalmaink közül 3-at olvashat
a Rubicon Online-on.