rubicon

A protestáns gályarab prédikátorok

13 perc olvasás

„Ismerem azoknak a prédikátoroknak szomorú történetét, akiket gályarabságra ítéltek, s akiknek emléke elevenen él ebben a gyülekezetben. Sok ilyen tragikus eseményt idézhet föl emlékezetünk” – e szavakkal emlékezett meg II. János Pál pápa történelmi látogatása során Debrecenben 1991. augusztus 18-án, mielőtt a gályarab prédikátorok emlékoszlopánál koszorút helyezett volna el. 

Az egyházfő jól látta az esemény rendkívüliségét: a gályarabper napjainkig központi szerepet foglal el a magyar protestáns  emlékezetkultúrában. A pozsonyi rendkívüli törvényszék elé idézett evangélikus és református lelkészek és tanítók pere a protestánsok által gyászévtizedként számon tartott 1670-es évek ellenreformációs intézkedéseinek egyik csúcspontja volt. 

A felekezeti ellentétektől szabdalt országot másfél évtizedes vallási polgárháborúba sodró protestánsellenes fellépések közül ez kapott már a korban is komoly nemzetközi visszhangot.

A vasvári békével elégedetlen magyar főurak sikertelen szervezkedésének, a Wesselényi Ferenc nádor nevével fémjelzett összeesküvésnek a legfőbb vezetői mind katolikusok voltak. Bár a nádor vagy a szervezkedésről szintén tudó Lippay György esztergomi érsek még a mozgalom bukása előtt meghalt, a később kivégzett három vezető (Nádasdy Ferenc országbíró, Zrínyi Péter horvát bán és Frangepán Ferenc) is mind katolikus volt, ahogy a jelentős váltságdíj révén életét és birtokai nagy részét megmentő I. Rákóczi Ferenc is. 

Regisztráljon és olvassa a teljes cikket!

Ingyenes regisztrációval korlátlan hozzáférést kap Kalendárium rovatunkhoz, és prémium tartalmaink közül 3-at olvashat
a Rubicon Online-on.