A proletárdiktatúra és a terror

„A ha­lál csak ak­kor bor­zal­mas, ak­kor meg­döb­ben­tő, mi­dőn ok­ta­lan cé­lo­kat, ide­ge­nek al­jas ér­de­keit szol­gál­ja. De öl­ni, gyil­kol­ni az apáink, a test­vé­reink, a gyer­me­keink, az ön­ma­gunk ér­de­kei­nek vé­del­mé­ben; felál­doz­ni éle­tün­ket ön­ma­gun­kért, egy szebb, di­csőbb, bol­do­gabb éle­tért: van-e en­nél szen­tebb, lel­ke­sí­tőbb, föl­ma­gasz­ta­lóbb!? […] For­ra­dal­mi ka­to­nák, vé­gez­ze­tek gyor­san és kö­nyör­te­le­nül a meg­fu­ta­mo­dók­kal, s az­tán elő­re. Szem­pil­lád meg ne rez­zen­jen, ke­zed meg ne re­meg­jen so­ha: – a  ha­lál út­ja a győ­ze­lem fe­lé ve­zet.” (Sza­mue­ly Ti­bor)