Nagyon sokáig azzal az érdekes és elgondolkodtató nézettel igyekeztek megmagyarázni az augustusi principatus kialakulását és társadalmi lényegét, miszerint azt nem egyetlen társadalmi osztály hozta létre, hanem a kialakuló rendszer valójában több osztály érdekeinek kibékítését fejezte ki, hiszen mindannyian azt kívánták, hogy a rabszolgatartó társadalom zavartalanul funkcionáljon. Minthogy a Kr. e. 2–1. század rabszolga-háborúi alapjaiban veszélyeztették a római államiságot, végül is nem csupán a rabszolgatartóknak, vagyis a senatori és a lovagrend tagjainak volt fontos a rabszolgaságon alapuló társadalom megszilárdítása, hanem még a plebsnek, a szegény köznépnek is, amely – jórészt az állam közvetítésével – végső soron maga is hasznot húzott a rabszolgatartásra épülő termelésből.
A cáfolat azonban nyilvánvaló. Egyrészt Rómában a nagy rabszolgaháborúk az I. szicíliai rabszolgafelkeléssel kezdődnek (Kr. e. 135–132) és a spartacusi háborúval (73–71) fejeződnek be. Tehát több évtizeddel megelőzik az augustusi principatus voltaképpeni megszületését (Kr. e. 31–27), így e rendszer lényege aligha lehet a lázadó rabszolgák elleni következetesen
Próbálja ki a Rubicon Online-t mindössze 200 Ft-ért, és olvassa a teljes cikket, hirdetések nélkül!
Előfizetőként korlátlan hozzáférést kap minden történelmi tartalmunkhoz:
- A legújabb Rubicon-lapszámok
- Több mint 370 korábbi lapszámunk tartalma
- Rubicon Online rovatok cikkei
- Hirdetésmentes olvasó felület
- Kedvenc cikkek elmentése, könyvjelzők
Az első hónap csak 200 Ft-ba kerül. Próbálja ki!
Már előfizetőnk? Ha már regisztrált a Rubicon Online-on, kattintson ide: BELÉPÉS. Ha még nem rendelkezik felhasználói fiókkal, kattintson ide: REGISZTRÁCIÓ.