rubicon

A pozsonyi csata

7 perc olvasás

A Salzburgi évkönyv 907. évi bejegyzésénél a következőket olvashatjuk: „Nagyon szerencsétlen harc folyt Brezalauspurcnál július Nonae-je 4. napján…” A krónika írója még nem tudhatta, hogy az egymondatos esemény milyen nagy jelentőséggel bír majd népe történetében, hiszen a többi kortárs évkönyv hasonlóan rövid bejegyzései is arról tanúskodnak, hogy csak egy vesztes összecsapásként értékelték. A későbbi korok történetírói az évszázadok távlatából már világosan felismerték, hogy Germánia a 907-es csatában vesztette el véglegesen pannóniai birtokait, és a magyar törzsszövetség bizonyította, hogy nemcsak hont szerezni, hanem azt megtartani is képes.

A magyarság politikai tényezőként 892-ben jelent meg a térségben, amikor Arnulf keleti frank királlyal szövetséget kötött Szvatopluk ellen. A következő években fegyverrel szerezték meg a Garamtól és a Dunától keletre eső területeket. 898-ban, amikor Berengár egész Itália ura lett, Arnulf ismét a magyarokat hívta segítségül. 898–899-ben egy jelentős létszámú magyar sereg tört Észak-Itáliára, és a Brenta folyónál vereséget mért Berengár hadaira. A győzelem után nem maradt a területen olyan szervezett erő, mely képes lett volna meggátolni a portyázó

Regisztráljon és olvassa a teljes cikket!

Ingyenes regisztrációval korlátlan hozzáférést kap Kalendárium rovatunkhoz, és prémium tartalmaink közül 3-at olvashat
a Rubicon Online-on.