A pólusok elmélete az alapján határozza meg a világot, hogy azt hány állam (és nem szövetség) dominálja katonai, gazdasági és technológiai szempontból. Az államok – az elmélet értelmében pólusok – azok a szereplők, amelyek bizonyos materiális szempontok szerint kiemelkedő befolyással és hatalommal rendelkeznek, egyfajta gravitációs hatalmi centrumok. A teória e szereplők számát és relatív erejét vizsgálja a nemzetközi politika dinamikájának és eredményeinek alakításában.
Mindezek mentén definiálhatunk egypólusú (unipoláris), kétpólusú (bipoláris) és többpólusú (multipoláris) világrendet. Az elsőben egy, a másodikban kettő, a harmadikban kettőnél több nagyhatalom található a nemzetközi rendszerben, melyek hatalmuknál, erejüknél fogva képesek érdekeiket kivetíteni a rendszer egészére, és azok mentén cselekedni. Az elmélet a nemzetközi kapcsolatokban a II. világháború után bekövetkező változások során jött létre, így elsődlegesen a bipolaritás állt a középpontjában.
A globális történelmi folyamatokat a vesztfáliai rendszer létrejötte óta mindig kisszámú állam dominálta. Ezek a folyamatok kezdetben Európa, majd a függetlenségük elérésével és a világrendszerbe történő betagozódásukkal további régiók és kontinensek, a 20. század második felére az egész világ sorsát meghatározták.
A vesztfáliai rendszer részét képező spanyol–németalföldi békeszerződés ratifikálása. Münster, 1648. május 15. Multipoláris múltA multipoláris világrend legalább három,
Próbálja ki a Rubicon Online-t mindössze 200 Ft-ért, és olvassa a teljes cikket, hirdetések nélkül!
Előfizetőként korlátlan hozzáférést kap minden történelmi tartalmunkhoz:
- A legújabb Rubicon-lapszámok
- Több mint 370 korábbi lapszámunk tartalma
- Rubicon Online rovatok cikkei
- Hirdetésmentes olvasó felület
- Kedvenc cikkek elmentése, könyvjelzők
Az első hónap csak 200 Ft-ba kerül. Próbálja ki!
Már előfizetőnk? Ha már regisztrált a Rubicon Online-on, kattintson ide: BELÉPÉS. Ha még nem rendelkezik felhasználói fiókkal, kattintson ide: REGISZTRÁCIÓ.
