A politikai siker mibenlétéről

Az eu­ró­pai kul­túr­kör­ben – nem szól­va az óko­ri szer­zők­ről – Ni­co­lo Ma­chia­vel­li óta töb­ben el­mél­ked­tek a po­li­ti­kai si­ker mi­ben­lé­té­ről és an­nak fel­té­te­lei­ről. Százs­zám­ra ír­tak po­zi­tív és ne­ga­tív ér­te­lem­ben meg­ha­tá­ro­zó po­li­ti­kai sze­mé­lyi­sé­gek­ről élet­raj­zo­kat, ke­res­ve ezek­ben is mind a si­ker, mind a bu­kás okait. 

A kér­dés he­lyes ér­tel­me­zé­se min­­de­n­e­set­re meg­kí­ván­ja an­nak tisz­tá­zá­sát, hogy egyál­ta­lán mit ér­tünk po­li­ti­kai si­ke­ren. A hosszabb elem­zést ezút­tal mel­lőz­ve, alig­ha­nem oda kell konk­lu­dál­nunk, hogy a nem ké­rész­éle­tű, nem efe­mer, nem pil­la­nat­nyi si­ker azt je­len­ti, hogy egy po­li­ti­kus­nak és csa­pa­tá­nak (rend­sze­ré­nek) olyan nem­ze­ti, tár­sa­dal­mi, gaz­da­sá­gi vál­to­zá­so­kat si­ke­rül elin­dí­ta­nia, megala­poz­nia egy adott, ki­sebb vagy na­gyobb po­pu­lá­ció éle­té­ben, ame­lyek tar­tó­san beépül­nek az élet­be, és hosszú ideig po­zi­tív irány­ban be­fo­lyá­sol­ják az em­be­rek élet­mi­nő­sé­gét. Az utób­bin azt ér­tem, hogy az em­be­rek tö­me­gei egész­sé­ge­seb­ben él­het­nek, na­gyobb sze­mé­lyes biz­ton­sá­got él­vez­nek, és az élet­tar­ta­muk meg­hosszab­bo­dik. Egyéb­­­­­­ként nagy­já­ból ezt ne­vez­het­jük fej­lő­dés­nek, és ha ezt ne­vez­zük, el kell is­mer­nünk, hogy az em­be­ri­ség tör­té­ne­té­nek is­mert né­hány ezer éve alatt nagy fej­lő­dést tett meg, még ha ezt a