rubicon

A politikai érdek üti a jogi érvet

Az „igazságszolgáltatás” működése a második világháború utáni magyarországi demokráciakísérlet felszámolása idején
15 perc olvasás

Magyarországon ellentmondásoktól terhes történelmi helyzet alakult ki 1945 tavaszán. Ezeket az ellentmondásokat a mai napig nem sikerült megnyugtatóan feldolgozni. Alapvetően azért, mert foglyai vagyunk az 1945 utáni – a gondolatokat is győztesekre és vesztesekre osztó – mentalitás béklyóinak. 

Ezek a bilincsek nemhogy lazultak volna távolodóban a háborús kataklizmától, hanem mintha egyre jobban szorítanának.

Ebbe a körbe tartozik a politikai természetű számonkérés és így mostani témánk is: a bíróságok szerepe az 1945 és 1949 tavasza közti reményteli, ám végül kiábrándító korszak politikai küzdelmeiben.

Látjuk, hogy a kommunista párt, miként korábban a nyilas párt, politikai eszközökkel – például választásokkal – képtelen volt megszerezni a hatalmat, s amikor ez kiderült, a politikai küzdelmet jogi útra terelte. Vagy­is felhasználta az igazságszolgáltatás komplett apparátusát saját céljai eléréséhez. Ez csak úgy volt lehetséges, ha az egész igazságszolgáltatási vertikumban döntő befolyásra tesz szert. Ennek alapfeltétele volt a szovjet megszállás és beavatkozás. Talán itt érdemes rögzíteni: ez a vertikum a nyomozati szakasszal kezdődött – PRO, ÁVO, Katpol –, majd a Népügyészség vádemelési tevékenységével, a Népbíróság különféle tanácsainak ítélkezésével és más rendkívüli bíróságok működésével folytatódott. Meghatározó szerep jutott a belügyminisztériumnak és főleg az igazságügy-minisztériumnak, valamint a köztársasági elnöknek. Utóbbinak a kegyelmezés terén. (Korábban ezt a

Regisztráljon és olvassa a teljes cikket!

Ingyenes regisztrációval korlátlan hozzáférést kap Kalendárium rovatunkhoz, és prémium tartalmaink közül 3-at olvashat
a Rubicon Online-on.