A phallosz kultusza

A görög és különösen a római világban széles körben elterjedt az az elképzelés, hogy a felajzott férfiasság ábrázolásával távol lehet tartani a rontást a gyermekektől, házaktól sőt középületektől is. A kisgyermekek nyakába amulettként kis phalloszt akasztottak, de még a hatalma csúcsán álló, diadalmenetben Rómába vonuló hadvezér kocsiját is ezzel díszítették. A phalloszamulett latin neve fascinum volt, ami idővel a nemzőerő istenségeként önállósult Fascinus néven. 

A hellénisztikus és római világ magánházainak sarkát gyakran díszítették bajelhárító phalloszokkal, sőt, a bejárati ajtók küszöbmozaikjain is feltűnnek ezek az ábrázolások: egy ilyen kapun át semmiféle rontás nem juthat be a házba! Még a haszonállatok hámjának veretein is feltűnik a phallosz. Külön típust jelentettek a tintinnabulumok, a csengős phalloszok. Ezeket bronzból készítették, méretük 20 cm körül volt, és 4-5 csengettyű lógott le róluk. A tintinnabulumot az üzletek bejárati ajtaja fölé kötötték, így azok jelezték, ha nyílt az ajtó, mert vásárló érkezett a boltba. Ugyanakkor az ajtón át nem jöhetett be a gonosz, mivel a phallosz távol tartotta.

Az önkielégítésről meglepően keveset írnak ókori forrásaink. Ráadásul még elterjedt elnevezése, az onanizálás is egy félreértés eredménye. A bibliai Onannak ugyanis apja parancsára feleségül kellett vennie elhunyt bátyja asszonyát, Támárt, hogy ne szakadjon meg bátyja családja. Onan azonban tudta, hogy ha gyerekük születik Támárral, azt nem az övének, hanem bátyjáénak fogják tartani, ezért nem akarta, hogy a nő teherbe essen. Közösült vele, de a végén „magját a földre ürítette”, vagyis nem „onanizált”, hanem megszakított közösülést alkalmazott.

Az egyik leghatalmasabb rontáselhárító phalloszt a Nîmes mellett álló hatalmas római vízvezeték, a Pont du Gard közepén találjuk meg, igaz, ma már annyira lekopott, hogy alig kivehető. Ezt az ábrázolást a középkor folyamán, amikor az építményt, mint máig is, már nem vízszállításra, hanem csak hídként használták, nem tudták vagy nem akarták helyesen értelmezni, ezért egy hatalmas nyulat láttak benne. De miért díszeleg egy nyúl az ősi kőhíd közepén? Erről szól egy helyi népmese. 

Amikor az emberek hidat akartak építeni a Gard-folyó felett, nem sikerült, mert amit nappal raktak, éjszaka ledőlt. Persze az ördög volt a tettes, aki felajánlotta, hogy egy nap alatt felépíti a hidat, ha megkapja annak a lelkét, aki először kel át rajta. A Pont du Gard elkészült, de az emberek megálltak a két oldalán, mert senki nem mert rálépni. Ekkor vadászkürt