rubicon

A Petőfi-dagerrotípia

Miért azt látjuk, amit látunk?
11 perc olvasás

Petőfi Sándor legendás alakja, születésének és halálának máig nem minden ponton tisztázott helyszíne éppúgy foglalkoztatja a laikus közvéleményt, mint költészetének társművészetekkel való összehasonlító, új módszertani vizsgálata, a kép és a szöveg, a költészet és a portrék összeolvasása a kultúratudománnyal foglalkozó irodalomtörténészeket. 

A hiteles/valós Petőfi-arc körül újra és újra fellángolnak a viták.

A Petőfi Irodalmi Múzeum „Ki vagyok én? Nem mondom meg…” Petőfi választásai című, 2011-ben megnyílt állandó kiállításának előkészítő munkálatai, valamint a kiállítás ARCpoetica című képkatalógusának (PIM, 2012) szerkesztése során újra számba kellett venni a Petőfi életében készült, valamint a kultuszához sorolható portrékat, ábrázolásokat. Az ikonográfia igényével létrehozott kiadvány a Petőfi-kép 1834–1849 közötti alakulását abból a szempontból vizsgálja, hogy „milyennek látták, illetve milyennek kívánták látni kortársai Petőfi Sándort, és hogyan volt jelen arcképeivel az irodalmi közéletben, hogyan hatott a költő tudatos imázsformálása a korabeli képzőművészeti megjelenítésekre”. E vizsgálódás egyik eddig is ismert, de nem hangsúlyozott következtetése, hogy Petőfi költői önmeghatározása és vizuális önmegjelenítése között szétválaszthatatlan a kapcsolat. E kettő szoros összefüggésének egyik jellemző példája az egyetlen róla készült fénykép, a Petőfi-dagerrotípia keletkezésének

Regisztráljon és olvassa a teljes cikket!

Ingyenes regisztrációval korlátlan hozzáférést kap Kalendárium rovatunkhoz, és prémium tartalmaink közül 3-at olvashat
a Rubicon Online-on.