rubicon

A pestis pestise

Járvány és lázadás Debrecenben
14 perc olvasás

„A csapás végeredményben megszokott dolog – írja Camus –, de amikor lesújt ránk, nehezen hiszünk a csapásban. Ugyanannyi pestis volt már a világon, mint amennyi háború. És mégis, a pestisek és a háborúk az embereket mindig készületlenül találják."

A járványok művelődéstörténete, a betegségek népi és „felső" értelmezése, a lefolyásuk alatt megkívánt és ettől eltérő magatartások mindeddig kevés figyelmet kaptak hazai kutatásunkban. Vajon milyen okai és következményei voltak a szabályszegő viselkedésnek? Milyen vélekedések csaptak össze, mi vezetett egészen a zendülésig és milyen feszültséglevezető zsilipek nyíltak?

1739-ben támadta meg Debrecent, a kálvinista egyház bástyáját az utolsó s egyben legnagyobb pestisjárvány. A 18. század elején több mint 20 ezer fő lakta szabad királyi városban a betegség mintegy 8200 ember halálát okozta. A Török Birodalom felől Erdélyen keresztül terjedő járvány ellen 1738 januárjától hozott intézkedéseket a város. Zárva tartották és őriztették a kapukat, mégis egy év múlva már ki kellett jelölni a pestiskórházként szolgáló épületeket. 1739 májusában a tiszántúli területek királyi egészségügyi főbiztosa, gr. Károlyi Sándor fertőzöttnek nyilvánította és lezáratta Debrecent.

A vesztegzár Pestistől védő ruhát és maszkot viselő orvos a 17.

Olvassa a teljes cikket INGYENES regisztrációval!

Csatlakozzon több mint 30.000 Rubicon Online olvasóhoz és fedezze fel a történelmet! Ingyenes regisztrációval:

  • Prémium tartalmaink közül hármat ingyen olvashat
  • Korlátlan hozzáférést kap Kalendárium rovatunk tartalmához
  • Kedvenc cikkeit elmentheti olvasói fiókjába és könyvjelzők segítségével ott folytathatja az olvasást, ahol félbehagyta