„A csapás végeredményben megszokott dolog – írja Camus –, de amikor lesújt ránk, nehezen hiszünk a csapásban. Ugyanannyi pestis volt már a világon, mint amennyi háború. És mégis, a pestisek és a háborúk az embereket mindig készületlenül találják."
A járványok művelődéstörténete, a betegségek népi és „felső" értelmezése, a lefolyásuk alatt megkívánt és ettől eltérő magatartások mindeddig kevés figyelmet kaptak hazai kutatásunkban. Vajon milyen okai és következményei voltak a szabályszegő viselkedésnek? Milyen vélekedések csaptak össze, mi vezetett egészen a zendülésig és milyen feszültséglevezető zsilipek nyíltak?
1739-ben támadta meg Debrecent, a kálvinista egyház bástyáját az utolsó s egyben legnagyobb pestisjárvány. A 18. század elején több mint 20 ezer fő lakta szabad királyi városban a betegség mintegy 8200 ember halálát okozta. A Török Birodalom felől Erdélyen keresztül terjedő járvány ellen 1738 januárjától hozott intézkedéseket a város. Zárva tartották és őriztették a kapukat, mégis egy év múlva már ki kellett jelölni a pestiskórházként szolgáló épületeket. 1739 májusában a tiszántúli területek királyi egészségügyi főbiztosa, gr. Károlyi Sándor fertőzöttnek nyilvánította és lezáratta Debrecent.
A vesztegzár Pestistől védő ruhát és maszkot viselő orvos a 17.Próbálja ki a Rubicon Online-t mindössze 200 Ft-ért, és olvassa a teljes cikket, hirdetések nélkül!
Előfizetőként korlátlan hozzáférést kap minden történelmi tartalmunkhoz:
- A legújabb Rubicon-lapszámok
- Több mint 370 korábbi lapszámunk tartalma
- Rubicon Online rovatok cikkei
- Hirdetésmentes olvasó felület
- Kedvenc cikkek elmentése, könyvjelzők
Az első hónap csak 200 Ft-ba kerül. Próbálja ki!
Már előfizetőnk? Ha már regisztrált a Rubicon Online-on, kattintson ide: BELÉPÉS. Ha még nem rendelkezik felhasználói fiókkal, kattintson ide: REGISZTRÁCIÓ.
