rubicon

A pénzügyminiszter

Széll Kálmán konszolidációs programja
29 perc olvasás

A következőkben alapvetően két történelmi szituációt elemzünk Széll Kálmánra fókuszálva: azt, amelyikben Magyarország pénzügyminisztere lett, és azt, amelyikben megszűnt annak lenni. A kezdő- és a végpont között – mintegy logikai kapocsként – Széll Kálmán pénzügyminiszteri működésének fontosabb eredményeit vázoljuk fel. Ennek megfelelően először a Szabadelvű Párt megalakulásának körülményeit, Széll Kálmánnak a fúzió létrehozásában játszott szerepét, utóbb pedig a kormány szempontjából válságos 1878-as év, azon belül is kiemelten Bosznia-Hercegovina megszállásának nehézségeit ismertetjük. 

A Deák-pártban az 1870-es évek elejétől egyre fontosabb emberré váló Széll Kálmánt Szlávy József miniszterelnök 1873–1874 fordulóján felkérte pénzügyminiszternek, ő azonban visszautasította az invitálást. Ezzel jó taktikai érzékről tett tanúbizonyságot, a magyar államháztartás ugyanis az 1870-es évek első felében, különösen az 1873-as gazdasági válság után nagyon nehéz helyzetbe került. Az állami kiadások 1868 és 1873 között mintegy 70%-kal, 147,5 millió forintról 251,2 millióra növekedtek. A kiadások megugrásával a bevételek nem tudtak lé­­pést tartani, 1868–1873 között csak 18%-kal, 154,1 millióról 181,7 millióra emelkedtek. A hiányt, valamint a ki­emelten fontos állami beruházásokkal (például vasútépítésekkel, építkezésekkel) kapcsolatos kiadásokat ezért az állam kölcsönökből fedezte: 1867–1872 között mintegy 193 millió forintnyi

Olvassa a teljes cikket INGYENES regisztrációval!

Csatlakozzon több mint 30.000 Rubicon Online olvasóhoz és fedezze fel a történelmet! Ingyenes regisztrációval:

  • Prémium tartalmaink közül hármat ingyen olvashat
  • Korlátlan hozzáférést kap Kalendárium rovatunk tartalmához
  • Kedvenc cikkeit elmentheti olvasói fiókjába és könyvjelzők segítségével ott folytathatja az olvasást, ahol félbehagyta