rubicon

A párizsi kommünről – legendák nélkül

13 perc olvasás
A közfelfogást sokáig uralta egy olyan kép, miszerint apárizsi kommün a világtörténelem nagy forradalmai közé tartozik, melynek az új, szocialista társadalmi rend kiépítésére tett, jobb sorsra méltó kísérletek között ahelye. Valójában a párizsi kommün mindössze egy sokat szenvedett város teljesen reménytelen és rövid lázadása volt, amely csak pusztulást és keserű emlékeket hagyott maga után. Talán a párizsi kommün olyannyira véres leverésének tulajdonítható, hogy a baloldali politikusok és történészek csak mélységes tisztelettel szokták felidézni az emlékét. Marx Károly, aki a kommün rövid fennállása idején oly élesen bírálta a párizsi kormányzatot, a bukás után tartózkodott minden helytelenítő megjegyzéstől, Lenin pedig a modern proletárdiktatúra megvalósítására tett első kísérletnek nyilvánította a történteket.

Párizs városának I. Napóleon óta nem volt egységes községtanácsa – vagyis kommünje. A 20 kerületnek egy-egy polgármestere volt, magának a fővárosnak azonban egy sem, a végrehajtó hatalmat Szajna megye prefektusa gyakorolta. Forradalmak idején így újra meg újra felmerült az igény, hogy hozzák végre létre a forradalmi város forradalmi községtanácsát. A törvény és rend konzervatív híveinek azonban ezt mindig sikerült megakadályozniuk. Nyilván úgy vélekedtek, hogy egy ilyen népes és ennyire nyugtalan város egységes közigazgatási tanácsa túlságosan nagy hatalomra tehet szert és túl veszélyessé válhat.

A kommün eredete

Amikor a sedani vereség hírére összeomlott a második császárság, 1870. szeptember 4-én a Városházán közfelkiáltással kinevezték a nemzetvédelmi kormány tagjait. Közöttük volt Jules Ferry is, aki Párizs polgármestere lett, a községtanácsi választásokra azonban a háború miatt nem kerülhetett sor. Felállítottak viszont egy inkább lelkes,

Regisztráljon és olvassa a teljes cikket!

Ingyenes regisztrációval korlátlan hozzáférést kap Kalendárium rovatunkhoz, és prémium tartalmaink közül 3-at olvashat
a Rubicon Online-on.