A párhuzamosok problémája

„Amikor életemben először kutathattam Széchenyi Akadémiája könyvtárának kézirattárában, azzal kezdtem, hogy éppen az ő 1848-as irományait vettem kezembe. Ahogy tettem-vettem őket, babrálgattam az iratokkal, egyszer csak szinte felkiáltottam: hogy került közéjük Bolyai János írása? […] Ámultam a talány láttán, mely csak egy pillanatig tartott, pontosan addig, amíg a fogalmazvány alatt meg nem pillantottam Széchenyi aláírását: ez egyből tisztázott mindent. Nem Bolyai-levél keveredett a Széchenyi irományok közé, hanem egy Széchenyi-fogalmazvány viselte magán a Bolyai-iratok jellegzetességeit.” Ezzel a személyes élménnyel kezdi a jeles kolozsvári kutató, Benkő Samu a Közjóra való törekvések címmel készített Széchenyi-válogatása bevezetését, mellyel a Széchenyi–Bolyai párhuzamra irányítja a figyelmet.

A párhuzamosság problémája az írásképek külsődleges hasonlóságán messze túlmenő kérdéseket rejt magában. Ugyanazon korszak gyermekei voltak. Széchenyi csak tizenegy évvel előzte meg születésében Bolyait, s haláluk időpontját mindössze negyven nap választja el egymástól. Mindketten a Habsburg-ház hadseregében szolgáltak, fiatalon érték el a kapitányi rangot, s a hadi dicsőségeket felülmúló célokért hagyták ott a katonai szolgálatot. 1825-ben kezdeményezte Széchenyi a Magyar Tudományos Akadémia megalapítását, és 1825-ben adta át apjának Bolyai János a párhuzamosok 2100 éves problémájának megoldását, amely világraszóló hozzájárulást jelent az Akadémia szellemi alaptőkéjéhez. A Hitel, a Világ és a Stadium megjelenésével párhuzamosan 1831-ben látott napvilágot nyomtatásban Bolyainak a gondolkodást forradalmasító felfedezése A tér abszolút igaz tudománya címmel. A politikus Kossuth Széchenyiről mondta: ő a legnagyobb magyar, a tudós Eötvös Loránd pedig Széchenyi Akadémiájának elnökeként Bolyai Jánosról állította, hogy ő a legnagyobb magyar tudós, a nagy közös példakép. Széchenyi István és Bolyai János szelleme tehát találkozik az Akadémián, s nem csak az Akadémián.

De találkoztak-e életükben, tudtak-e egymás munkásságáról azok, akiket egymás mellett illet kiemelt hely nemzetünk szellemi Pantheonjában? Érdekes dokumentum a kérdés megválaszolásához Bolyai Farkas 1843-ban kelt, dátum nélküli, Bolyai Jánoshoz írt levelének töredéke. Bolyai Farkas ebben arról ír, hogy az Akadémiának tett ígérete alapján új könyvén dolgozik. (Ez lett az 1843-ban kiadott Arithmetika.) Felajánlja Jánosnak, hogy miként a Tentamen végére függelékként odatette geometriai felfedezését, ehhez – ugyancsak a maga költségére – tegye oda függelékül „az immaginariusok theoriájját”. Majd ezzel