A pápaság

A pá­pa­ság két­ség­te­le­nül a vi­lág leg­ré­gibb fo­lya­ma­to­san mű­kö­dő in­téz­mé­nye, amely hol erő­sebb, hol gyen­gébb, de min­den­kép­pen meg­ha­tá­ro­zó be­fo­lyást gya­ko­rolt Eu­ró­pa tör­té­ne­té­re. Bár a ko­ra kö­zép­kor­ban nem ját­szott olyan fon­tos sze­re­pet, mint az el­ső ez­red­for­du­ló után, gaz­dag, fo­lya­ma­tos és so­kol­da­lú for­rás­anyag­gal do­ku­men­tált tör­té­ne­te a legéke­sebb cá­fo­la­ta Illig el­mé­le­té­nek: eb­be a fo­lya­mat­ba nemigen le­he­tett beik­tat­ni há­rom „ki­ta­lált” év­szá­za­dot. 

A pá­pa­ság ko­ra kö­zép­ko­ri tör­té­ne­tét el­ső­sor­ban a pá­pai kú­riá­ban ke­let­ke­zett kü­lön­bö­ző jel­le­gű ira­tok do­ku­men­tál­ják: a hi­va­ta­los pá­pai ok­le­ve­lek (az 1000. évig kö­zel 3000 pá­pai ok­le­ve­let is­me­rünk)  és a pá­pák élet­raj­zait tar­tal­ma­zó pá­pai év­köny­vek. Eze­ket az alap­for­rá­so­kat jól kiegé­szí­tik egyéb ko­ra­be­li do­ku­men­tu­mok, ame­lyek rész­ben egy­há­zi in­téz­mé­nyek­ben, rész­ben vi­lá­gi ural­ko­dók ud­va­rá­ban ke­let­kez­tek. 

A ró­mai egy­ház a konstantini for­du­lat után, a 4. szá­zad­ban épí­tet­te ki hi­va­tal­szer­ve­ze­tét. Min­tául a ké­ső ró­mai ál­la­mi bü­rok­rá­cia szol­gált. Min­den hi­va­ta­los ak­tus­ról írás­be­li do­ku­men­tu­mot kel­lett kiál­lí­ta­ni. Ez a pá­pai kan­cel­lá­ria felada­ta volt, s a do­ku­men­tu­mot vagy an­nak má­so­la­tát el kel­lett he­lyez­ni a Scrinium Sanctumban, a le­vél­tár­ban. Itt őriz­ték a beér­ke­ző le­ve­le­ket s a ki­me­nő ira­tok, ren­del­ke­zé­sek má­so­la­tát. Az utób­bia­kat kü­lön e cél­ra szol­gá­ló köny­vek­be, a registrumokba ír­ták be. A kan­cel­lá­ria, a le­vél­tár és a könyv­tár a lateráni pá­pai pa­lo­tá­ban volt el­he­lyez­ve, ahol jegy­zők és ír­no­kok egész so­ra dol­go­zott. Az egész együt­tes fe­je a primicerius notariorum volt.   

A ró­mai püs­pö­kök jegy­zé­két már a 2. szá­zad óta ve­zet­ték, en­nek leg­ré­gibb ránk ma­radt ké­zi­ra­ta a 4. szá­zad kö­ze­pén ké­szült (Catalogus Liberianus). Ez a jegy­zék fo­ko­za­to­san az egyes pá­pák élet­raj­zá­vá bő­vült, ame­lyet rend­sze­rint az il­le­tő pápa ha­lá­la után köz­vet­le­nül ké­szí­tet­tek el. A pá­pa­élet­raj­zo­kat 530 kö­rül szer­kesz­tet­ték egy­sé­ges szö­veg­gé. Így jött lét­re a ko­ra kö­zép­ko­ri pá­pa­ság leg­fon­to­sabb for­rá­sa, a Liber Ponti­ficalis, más né­ven A ró­mai fő­pa­pok kró­ni­ká­ja, ame­lyet