rubicon

A nyugati világ és a mongolok

Beszélhetünk-e keresztény szolidaritásról?
8 perc olvasás

A kereszténység – mint egy szolidáris nagy család képzete – a modern kutatók szerint már az első századokban is meghatározó módon járult hozzá e vallás gyors és mindent elsöprő erejű terjedéséhez. Későbbi megfogalmazásban a keresztényeket a „respublica Christiana” egyesítette, s egyúttal fel is jogosította, hogy külső veszély esetén a fenyegetéssel arányban álló választ adjanak egyénileg s a pápa felhatalmazása alapján uralkodóikkal együtt, aminek a keresztes eszmekör adott keretet. Kimondatlanul is a saját üdvösségét veszélyeztette az, aki kibújt a kötelezettség alól, amelynek teljesítését a pápa már a 11. század óta lelki és pénzügyi kiváltságokkal támogatta. A felhívások fogadtatása persze mindig függött az adott időszak politikai körülményeitől, még ha III. Callixtus pápa ki is nyilvánította, hogy a pápai felhívás olyan súlyú, mintha Krisztus vagy Szent Péter szólana.

A pápáknak – miként a korabeli uralkodóknak – általában azonnal mobilizálható készpénztartalékuk és fegyveres erejük nem volt, terveiket az önkéntes felajánlásokra s különösen a jövőben beszedendő, az egyháziakra vagy világiakra, olykor mindkettőre kiterjedő különadókra alapozták. Ezek legnevezetesebb példája a hattini csata

Regisztráljon és olvassa a teljes cikket!

Ingyenes regisztrációval korlátlan hozzáférést kap Kalendárium rovatunkhoz, és prémium tartalmaink közül 3-at olvashat
a Rubicon Online-on.